Minden év, április harmadik szerdája, a vakvezető kutyák világnapja. Ma, őket ünnepeltük. A dolgozó kutyákat, akiket, ugyan látunk az utcán, de csak nagyon keveset tudunk az életükről. Ők azok, akik, amikor a hám rájuk kerül, már nem a játékos kutyák, hanem a komoly, felelősen dolgozó ebek, akik segítik gazdáik mindennapjait. Akik a gazdikkal közösen, életük minden percét együtt töltve, egymás rezdülését, jelzését figyelve élik az életüket.
A vakvezető kutyák, akik fegyelmezetten várnak, és figyelnek, hogy a dolgukat tegyék. A vakvezető kutyák, akikről ha lekerül a hám, átváltoznak, és úgy, ahogy a kedvencek, futnak, játszanak, úsznak. Kevesen ismerik őket, és még kevesebben tudják, hogy a látássérült emberek kutyája nem játékszer. Nem szabad munka közben, – azaz, amikor rajta a hám – simogatni, hívogatni, a hámot megfogni. Szabad viszont helyet adni, amikor a gazdájával együtt mennek, vagy éppen egy járműre szeretnének felszállni.
Ma, róluk beszéltünk, velük ismerkedtek a járókelők. Ma van a vakvezető kutyák világnapja, akik, amikor elérik a nyugdíjas kort, megpihenhetnek, a végig dolgozott élet után.