Léleksimogató nap

Bevallom őszintén, nem a mi ötletünk volt a léleksimogató nap. Az idősek otthonának egyik gondozó hölgye keresett meg minket, hogy volna-e arra lehetőség, hogy egy kis simogatásra ellátogatnánk hozzájuk, hogy a bentlakó, illetve bejáró idős emberek találkozzanak a kutyáinkkal, összekapcsolava egy kis beszélgetéssel, hogy miképpen kerültek hozzánk, és mit kell tudni róluk, illetve a menhelyről. 

Nagyon nehéz volt megoldani, főleg ebben a karácsony előtti időszakban, amikor ezer a tennivaló, hogy egy napig úgy hagyjuk a menhelyet, hogy a kapun ott a cetli, egy nagyon különleges programon veszünk részt, csak délután tudjuk fogadni a látogatókat. De, megérte ez a plusz munka. Az idős emberek mosolya, amikor odaszaladtak a kutyák, vagy éppen az idős hölgy, aki fél a kutyáktól, és ezt az ebek tudják, és eleinte csak a szomszédokat látogatták, majd nagy óvatosan megközelítették a félős lakót is. Amikor odáig érünk, hogy már két kézzel simogatja a kutyáktól félő hölgy a két kutyát egyszerre, és mosolyog… Léleksimogató nap volt, valóban.