Kegyetlen szilveszter volt

Székesfehérvár megbukott. Megbukott az emberség vizsgáján. Győzött, a megtehetem, csakazértis, lecarom. A megértés, a tolerancia, az empátia, az elfogadás nulla volt szilveszter napján. Mint, akik szomjaztak, éheztek, vagy éppen ketrecbe zárva élték az életüket, kitörtek, és ész nélkül háborúztak.

Hogy kivel, vagy mivel, azt nem tudják, de háborúztak. A városban 7 órán keresztül háború volt. Nem tíz percig, nem egy óráig, 7 órán keresztül, megállás nélküli süvítés, sivítás, durrogás, fűst, és félelem.

Mert kiszabadultál Te, aki egész évben nagyon rendes vagy, odafigyelsz a környezetedre, nem használsz nejlon zacskót, csak vászonzacskót. Figyelsz arra, hogy bio ételeket egyél, utálkozva lenézed a hajléktalant, aki bepiszkítja a közterületet, zavar a kutyák hangja. Nyolcvan posztot írsz arról, hogy miért kell büdös dolgokkal fűteni, vagy éppen avart égetni. Arról is írogatsz, hogy miért nyírják a füvet, zavarja a hangja, vagy éppen miért nem nyírják a füvet, mert zavar a nagyra nőtt fű.

Hiszen egész évben odafigyelsz, rendes ember, és neked is jár, hogy kitombold magát. Ki kell tombolnod, hogy egy éven át megjátszod magad, és megpróbálkozozol azzal, hogy emberként viselkedj, és odafigyelj a másikra. De, kiderül szilveszterre, hogy csak megjátszod, még messze vagy attól, hogy valóban ember legyél. Nem mondom Rád, hogy állat, mert az állatnak több esze van. Az állat nem áll bosszút, nem akarja megmutatni, hogy csakazért is kárt okoz, hogy az egója érvényesüljön. Ellentétben veled, akinek pont ennyi az igénye, ennyi az öröme.

Nem érdekel, hogy élnek mások is környezetedben, megbosszulod az idióta kutyásokat, mit rinyálnak, vigyék be a kutyáikat, oszt jó napot.

Bevittem, de ettől még retteg, Te sok ésszel megáldott embernek látszó, érzéketlen lény. Ettől még remeg, és rohamot kap, és bepisil félelmében. Ahogy a kicsi gyerek is befogja a fülét, és nem tud aludni, mert Te, most megmutatod, hogy igenis, lövöd azt a tetves rakétát, mert megteheted. Telik rá. Igaz, hogy holnap már majd rakod a forintokat, de most boldog vagy, mert megmutattad.

Mit? Mit mutattál meg Te szerencsétlen? Azt, hogy egy nulla vagy, aki attól érzi magát többnek, hogy másoknak kárt okoz? Megmutattad? Mit? Volt 5 perced, amíg bámultad az eget, aztán nyelted a füstöt, és visszamentél a szobádba. Esetleg méregetted, hogy a szomszédé magasabb, hosszabb, vagy fényesebb-e? Méregetted magad, mennyit érsz? Hát pont ennyit, öt perc villogás, aztán csak a füst marad utánad. Nulla érték, egy senki, egy semmi. És belőled, nagyon sok volt ezen az éjszakán. A sok ész nélkül durrogtató, aki csak 5 perc, mit rinyálsz dumával, 7 órán át háborúzott.

Most nem érdekelt a zaj, nem érdekelt a füst, nem érdekelt a szemét. Most nem sipákoltál, hogy zavar mindez. Sőt, háborogsz, hogy mit zavar ez mást. Hiszen csak egy éjszaka. És megteheted. Nem tudom, mit utálsz leginkább, vagy mitől félsz az életben, de ha egy picinyke ész szorult volna a fejedbe, akkor képes lennél arra, hogy belegondolj, milyen az, amikor rettegsz. Nem pár percig, míg meglátod a pókot, vagy bezárva ülsz egy kis helyiségben, hanem órákon át. De, hiába mondom, ez nem jut el hozzád, mert nem vagy képes megérteni. Ahhoz ész is kellene.

Hiába vannak a plakátok, hogy az állatvilágban milyen károkat okoz az ilyen éjszaka, Óóó, hát csak egy éjszaka, kibírja. Nem fogod fel, hogy kis gyermekek, és felnőttek rettegnek, emberek is, nem csak állatok. Borzalmas éjszaka volt. Rengeteg kis állat halt meg. Madarak rohantak az ablaknak, kutyák világgá, a lovak rettegve ugráltak. Nem, ez nem vihar volt, ahogy nagyképűen előadod, hogy tiltsák be a vihart is. A vihar nem tombol 7 órán át. A vihart nem lehet befolyásolni. De, azt, hogy Te háborúzol, azt igen. Bár ahhoz embernek kellene lenni, és gondolkodni. Egy éjszaka alatt, több kárt tettél, mint a másik, egy egész év alatt.