© Minden jog fentartva 2023
2014 őszén, szirénázó rendőrautóval érkeztél a kórházba. Kezed, lábad összekötözték, úgy akartak agyonverni Ercsiben. A rendőrség munkatársai mentették meg az életed, és hoztak el hozzánk. Nagyon sokáig voltál a kórházba, hogy sebeid begyógyulhassanak, de a lelkednek még több időre volt szüksége. Nem tudtad elhinni, hogy kéz nem csak ütni tud. 
Rettegtél mindentől, és mindenkitől, és próbáltál védekezni, üvöltve, hogy ne bántsanak. Ahogy teltek a hetek, valahogy próbáltad elhinni, hogy most valami más történik, most talán jó lesz. Már engedted, hogy simogassunk, már kenődtél a falra, ha bementünk a kenneledbe. Lassacskán megtanultunk sétálni együtt, békésen, és már azt sem bántad, ha a látogatók simizik a buksidat, és boldogan mentél a többiekkel hétvégente a közös sétákra.
És már szépen alakultak a dolgok, elfelejtettük, hogy mi is történt, csak előre néztünk, Te és mi. Filmeztünk, sok-sok képet készítettünk, elmondtuk, hogy micsoda kis csoda vagy, hogy a sok rossz után, mennyire nagyon tudsz szeretni. És akkor valamit láttunk. Egy kis pupot a könyöködön, áááá, biztos nem lesz baj, már nem jöhet semmi, olyan nincs. És újra irány a kórház, és megtudtuk baj van. Egy rosszindulatú daganat az a pupocska. De, nem adjuk fel, mentünk tovább. És ismét kórházi beteg lettél, megműtötték a lábadat is. És figyeltünk, nagyon… és örültünk, mert nézd milyen jól van, szépen helyrejött… és vigyorogva mondtuk, hogy öreglány, már csak kéményseprő betegséged van, tudod bébi, a korod.
És vártunk, hátha érkezik valaki, aki utolsó éveidre egy saját kertet, vagy esetleg egy kanapét tudna biztosítani neked. Mindenkinek bemutattunk, hátha. Voltak jelentkezők is, de mindenhol lakott másik kutyus is, és Te, csak egyedül akartad a gazdát, mert tudtad, megérdemelnéd végre.
Vártál türelemmel, teltek a hetek, hónapok. És mi láttunk valamit, valamit, ami azt mutatta, lassan itt az út vége. Arcod beesett, lábaid megrogytak, és már nem volt az a nagy lendület, amivel a szabadságnak örülni tudtál. Mert fájt. Fájt az a fránya daganat, mely most a pocakban nőtt, nőtt, nőtt… és nem engedte, hogy ha csak néhány hétre is, de megtudd, milyen az, mikor valakinek van saját embere.
Jó utat Kézi, köszönjük, hogy velünk voltál!