Hogy kerülnek a kölykök, a vízelvezető árokba? – beszéljünk a felelős állattartásról

A bejelentés úgy szólt, hogy egy kutya a vízelvezető árokba ellett. Mikor kiértünk a helyszínre, akkor az is kiderült, hogy mindenki tudja, hol lakik a kutya, aki nem otthon, (vajon miért) hozta világra a kölykeit, hanem elrejtette őket egy vízelvezető árokba.Mentük a címre, ahol első körben, nem is a mi kutyánk

story hangzott el, csak éppen ide jár be, nyugodtan vigyék el menhelyre… majd jött egy vérmes, nagy hangú fiatalember, aki válogatott kedves szavakkal ecsetelte, hova, és milyen módon húzzunk el. Azon mondatokra, hogy bocsánatot kívánok, itt most egy hatósági eljárás történik, jöttek a válogatott szavak, nem idézem. Semmi gáz, akkor kérünk egy kis erősítést. A polgármester, és a rendőrség intézkedett volna, de,  addigra, a hangoskodó fiatalember elfutott. Ettől függetlenül nem árt, ha ott van egy rendőrautó, mégiscsak, elhangzott, hogy micsoda szégyen, hogy ide kellett jönni a rendőrségnek. Meg azt is megbeszéltük, hogy értem én, hogy asszonyság a ház tulajdonos, de neki is kell rendet tartani. Nem könnyű, egy olyan világban, ahol a férfi az úr. De, ezt is helyre raktuk, az asszonysággal. Harag nélkül váltunk el.

Minket, igazából a fiatalember nem nagyon érdekelt, a közreműködő családdal, pedig hamar dűlőre jutottunk. A mama kutya, pillanatok alatt a kocsira került. Viszont a babák, ők a vízelvezető árokban voltak. Semmi extra, de hozzá tartozik a történethez, hogy egy roma közösségről van szó. Tudjuk, vannak hangoskodók. De!! Ami ezek után történt, azt nagyon köszönjük mindenkinek, aki ott volt, és segítette a munkánkat.

Tehát, van egy vízelvezető árok, ahol az egyik oldalon van egy lik. Ott be tudott költözni a mamakutya, védve a babákat. Persze, mindezen egy híd, cirka 3-4 méter. A túloldal beomolva. A járat felől nem érjük el a kölyköket. Ásni kell. Egyszer csak lett csákány. Egyszer csak lett kapa. Egyszer csak lett lapát. Egyszer csak lett sok ember, és dolgos kezek.  Meleg van. Meg nézelődő fiatalok, akik egyszer csak lapátot ragadtak, kapát fogtak. Igen, még mindig ott vagyunk, ugyanazon a településen. Ahol volt, aki nem foglalkozott azzal, hogy tulajdonképpen menekül tőle a kutyája, mert elvitte a kölyköket, és vannak a szomszédok, akik szóltak, akik odajöttek, szerszámokat hoztak, és ástak, és velünk másztak, kúsztak. Fiatalok, akik azt mondták, tessék arrébb menni, segítek. Az anyukák, akik büszkék voltak, arra, hogy ilyen stramm srácokat neveltek. Igen. Szuper gyerekeket neveltek az anyukák, azok az anyukák, aki szóltak, hogy az árokban bent vannak a kölykök, és ha jön az esőzés, akkor baj lesz, és megfulladnak a babák. A fiatalemberek, akik ástak, a szomszédok, akik hozták a szerszámokat, és, még a boltba is elküldték az egyik fiatalembert, hogy hideg üdítőt hozzon, de gyorsan, hogy az itt dolgozók inni tudjanak. Igen, még mindig ugyanott vagyunk. Emberek között, akik ott voltak, mikor segítségre volt szükség.