Biztos nem a szatyorba születtek. Valahol van mamájuk, a mamájuknak meg gazdájuk. Pár hétig nevelhette a mama a kölyköket, de feleslegesek lettek. Így lettek szatyor kutyák, és kerültek egy könyvtár bejáratához Székesfehérváron a Budai úton. Szerencséjük volt. Olyan emberek találtak rájuk, akik segítettek. Bevitték a melegre, és segítséget kértek. Aranyosak, tündi-bündik. Sokan csak ennyit látnak. Mi mást látunk.
KÖNYÖRGÖk, IVARTALANÍTÁS!!!!! Egyszer kell csak megcsináltatni, és mindenki jobban jár. Könnyebb, annak a szerencsétlen anyakutyának, könnyebb a gazdának, könnyebb a meg nem született kölyköknek, mert ha ők nem születnek meg, akkor nem is kerülnének a menhelyre. Nem kellene azon küzdeni a menhelynek, hogy életben maradjanak, a kiszáradt, bolhás, beteg kis állatok. IVARTALANÍTÁS!!! Erről beszélünk, és nem csak mi, mindenki, aki naponta küzd a kidobott, elhagyott szerencsétlen állatokkal. Ki tízzel, ki ötvennel, ki több százzal. De, csak a küzdelem marad, meg a soha nem oltott, férges, bolhás kutya sereg, akiket eldobnak a gazdák, mert ők nem küzdenek, küzdjenek mások.
Meddig bírjuk még? Senki sem tudja. De, nem adjuk fel. Küzdünk, még akkor is,amikor azt gondoljuk, esélytelen.