© Minden jog fentartva 2023
Örökbe fogadni egy állatot nagy felelősség. Nem 3 napos, nem 1 hónapos történet, hosszú-hosszú évekre szól. Nagyon sokszor érkeznek családok, szeretnének egy kutyát, és ebbe a folyamatba belevonják, és bele is kell vonni a család ifjú tagjait. A legtöbb esetben elhangzik, igen a csemete lesz a felelős, a szülők csak a háttérben tevékenykednek, és terelgetik gyermeküket, megmutatva az utat az élet későbbi buktatói között.
Hiszen ha már ott a kis élőlény, akkor sok minden változik. Mert nincs mese, ha menni kell, akkor menni kell sétáltatni, teljesen mindegy, hogy most éppen a kedvenc film megy a tévében. Ha történik némi kis baleset, itt-ott nyomok találhatóak, az is a gazda feladata, hogy ezeket a nyomokat diszkréten eltüntesse. Az is gazda feladata, hogy rendet tartson maga körül, mert bizony az unatkozó állatkák ilyen esetekben is tudnak galibát okozni. De, a legfontosabb, hogy mindezek a feladatok még akkor is ott lesznek, amikor a kezdeti lelkesedés lohadni látszik. Egy új kis élőlénynek rengeteg féle dolgot kell megismerni, és megtanulni. Olyan dolgokat, amikkel talán azelőtt sosem találkozott. Ugyanúgy, mint egy kisgyermeknek, aki hónapok, évek alatt lesz okosabb, ügyesebb.
Sőt, akkor kell leginkább közbelépni a szülőnek, és betartva az egyezséget, igenis számon kérni a csemetén mire is vállalkozott. Hiszen gondoljunk csak bele, mi lett volna a jelenleg, élet és kutyát unt csemetével, ha annak idején, mikor mamája úgy érezte, oly lenne egy kis nyugalom, nemes egyszerűséggel berakta volna egy gyerekotthonba. Milyen egyszerű megoldás, nem sir, nem éhes, nem kell tisztába tenni. Döbbenetes ugye? Dehogy is tesz ilyent egy szülő, még akkor sem, ha úgy érzi, már jártányi ereje sincs.
De, mi a helyzet az állatokkal, akikért felelősséget vállalnak a gazdák? A kezdeti lelkesedésben minden tökéletes, aranyos, kedves, imádjuk… Majd múlik az újdonság varázsa, ha nincs a szülő résen, vagy egyszerűen úgy gondolja, elég nagy már a csemetéje ahhoz, hogy dönteni tudjon, no ilyenkor érkeznek a gondok. Ilyenkor jön, hogy az a kis állat, aki addig kényeztetve, szeretve volt, egyszer csak magára marad. És bármit tesz, már nem érdekes. Ekkor jöhet a hisztis gyerek figura, amikor szétszedi, lepisili, megrágja… csak rá figyeljenek végre, visszakapja azt a csodát, amit megkapott néhány hete, mikor a rácsok mögül egy családba került.
A baj pedig akkor van, mikor a csemete is bevágja ugyanezt a hisztit, mert a szülő többre tartotta gyermekét, mint amire ő valójában képes, majd hárítja tovább, hiszen a gyerek akarta… Ő nem tudja vállalni, neki erre nincs ideje… és az állatot visszazsuppolják a menhelyre. Gond letéve, mártír arcberendezés felvéve, mert mindent megtettek… Most ,kezdjem el magyarázni, hogy a minden az nem ez? Hogy a felelősség, hogy neveli, hogy szereti, az nem csak egy papír? Esetleg példálózzak, hogy szép is az a jövő, ahol úgy nő fel a gyerek, hogy meguntam kidobom, és ez rendben is van?
Magyarázhatnám, de minek. Ezek az emberek azok, akik meg vannak győződve arról, hogy ez a tökéletes megoldás, hiszen mártír módjára mindent megtettek, de a hálátlan kis dög, mindezt nem becsülte meg. Ezek azok az emberek, akik majd erősen csodálkoznak azon, ha értük sem küzdenek. Amikor majd éhesek lesznek, vagy sétálni mennének, vagy csak annyit kérnének, hogy figyeljenek rájuk, és már csak nyűg lesznek valakinek a nyakán… És, akkor már Ők is csak tágra nyílt szemmel néznek majd, és senki sem tudja megmagyarázni, mi történt, hiszen ők mindent megtettek azért a hálátlan kis dögért.
Köszönjük a feliratkozást!