Mostanra már senki sem gondolná, hogy bizony megküzdöttünk Pollival. Egy aprócska fekete kis kölyköt hozott magával, és úgy ahogy illik, bizony védte a kölykét. Velünk sem akart szóba állni, ami nem volt éppen helyes döntés, hiszen a kezelőben éltek a babával, és naponta többször is kellett beszélgenünk.
De, aztán megértette, hogy itt már senki sem fogja bántani, és néhán póráz elrágását követően, már azt is megtanulta, hogy a póráz sétát jelent. Már nem ellenség az ember, ölbe kutya lett belőle.