ASKA NAPLÓ 9. HÉT

És eljött az igazi tél. Megmutatta az erejét, és Holle anyó is rázta a dunyhát rendesen a héten. Ezzel bizony, több munkát is hozott hozzánk a hideg mellett. Eljöttek azok a napok, amikor kannázunk, hordjuk a meleg vizet, hogy egyáltalán itatni tudjunk. Persze előtte meg, azért hordjuk a meleg vizet, hogy a befagyott tálakat kiolvasszuk. A bojler küzd erősen, az egyik üstben is rotyog a meleg víz, hogy gyorsítsuk a folyamatot. No, és persze, a jó meleg husikákat is visszük kutyáinknak, mert bizony hideg van, kutya hideg. 

A múlt héten, egy kis csapat készített néhány fényképet a sétáltatott ebekről, és ott bizony többek között egy olyan kép készült, ahol Bella, az erdélyi kopó keverék leányzónk, befékezett a kapuba, hogy ő bizony innen sehova nem megy. Ez a kép, megfogta az egyik örökbefogadónkat, aki jelentkezett, hogy Bellát ideiglenes befogadóként tudja gondozni. Így hát Bella ment ivartalanításra, és elkezdett beilleszkedni új családjába. Nem volt egyszerű, mert az első napon úgy látszott, minden rendben lesz, de a második napon Bella körül összeborult a világ. A kis lelke teljesen összezavarodott, és senkit nem engedett magához, csak sírdogált. Szerencsére, ez a kis lelki felborulás, amiben lehet, hogy az is közrejátszott, hogy  az ivartalanítás után azért fáj az a pocak, egy kis fájdalom csillapítóval, és sok-sok kedves, nyugtató szóval hamar megoldódott, és mostanra már szépen elfogadta az új helyzetet. Jelzi, amikor dolga akad az udvaron, elbeszélget a többi kutyával. Szóval, itt az ideje, hogy most már végleges gazdit találjon magának. 

Bemutattuk nektek öreg Morzsikát is, aki a gazdi halála miatt került hozzánk társaival együtt, hónapokkal ezelőtt.  14 éves is elmúlt már a kisöreg, és bizony az elmúlt napokban, nagyon kedvetlen volt, és sokat sírdogált. A hideget nagyon rosszul viselte, bár volt neki piros kabátkája, és meleg takaróval bélelt háza. De, tudjuk, ahogy nálunk, embereknél, az idősebb kutyáknál is sokkal rosszabb a vérkeringés, jobban tudnak fázni. Morzsika, a leghidegebb éjjel, örökre elaludt. Már nem fáj semmi, és reméljük, boldogan szaladgál már az égi mezőkön.

Aki követi az ASKA oldalt, tudja, hogy több kutyánk is segített már a kórházban kezelt kis betegeknek, vért adtak, és ezzel életet. A nagytestű, erőteljes kutyák, amikor nincs szükség életmentésre, élvezik a kényeztetést, a szeretgetést. Nem is olyan régen hagyott itt minket örökre Perec, aki már évek óta a kórházi dolgozókhoz tartozott, és sok-sok életet mentett meg az óriás kutya, De, eljárt az idő, és Perec itt hagyott bennünket.  Most jött el az idő, amikor megtaláltuk Perec utódját. Bambula költözött át a kórházba, és őrző-védő szolgálata mellett, amikor szükség lesz rá, ő is életmentő lesz majd. 
Megismerhettétek a héten a mama kutyánkat, akinek a neve, Aska lett. Ezt olvasóink szavazták meg. Aska volt az a kislány, akit úgy jelentettek be, hogy egy kidobott hűtőszekrényben lakik egy kutyus, és vannak kölykei is. Szegényke próbált valami menedéket találni magának, és a kölyköknek. Azóta teltek a napok, hetek, és a babák már 5 hetesek. Eljött az ideje, hogy bemutassuk a babákat is, hiszen lassan költözhetnek gazdihoz. 

Persze, amint volt egy kis szabadidő, amikor éppen nem vizet hordtunk, vagy pelenkát cseréltünk, jöttek sorban az ebek az oltásokra, hogy végre gazdikereső státuszba kerülhessenek. Ezen a héten kerültek fel újabb jelöltek. 

Persze, jöttek befelé az ebek egymás után, akinek volt chipje, költözött is haza, a többiekért a fénykép alapján jelentkeztek a gazdák. Ugye, anélkül senki nem mehet haza se, ha nincs sem chipje, sem oltása. Sorban ültek a csavargók a váróban, hogy bejussanak a doktorokhoz. 

Érkezett hozzánk egy olyan lányka is, aki hatalmas, szétfakadt daganattal a pocakján sétált. Azonnal a kórházba került, és még aznap meg is műtötték a doktorok. Aisa nevet kapta. Még nincs vége, és nem örülhetünk, hiszen a szövettan még csak ezután érkezik, de drukkolunk, és reméljük, hogy tudunk még boldog éveket adni neki.
Hideg, ide, vagy oda, a látogatók érkeztek egymás után. Kyra is elköltözött új otthonába, Morgóhoz is jött a gazdi. Morgóval ismerkedős nap is volt, és bizony nem adta magát könnyen, de tudjuk, őt sokat bántották, türelem, és sok-sok szeretet kell a megszelídítéséhez. Az első találkozásnál, még bizony mi voltunk a biztos pont az életében, minket figyelt, lehet-e, szabad-e örülni, biztos, hogy nem fogják bántani? A második találkozónál már örömmel fogadta a gazdit, így hát össze is pakolt, és elköltözött. Ben fotója elvarázsolta a gazdit, elég volt meglátni és megszeretni, már indultak is haza együtt. 
Hétvégére, fotózás volt a terv. Nagyon drukkoltunk, hogy jó idő legyen, a múlt heti csodálatos képek nyomán, megkértük Szabó Sándort, hogy vállalja el az izgő-mozgó banda fényképezését. Ő elvállalta, mi pedig segítőket toboroztunk, és a szombati nap, kemény munkával telt. Mindig elcsodálkozunk a kutyáinkon, hogy milyen okosan tudják a helyzeteket felmérni. Szépen, türelmesen, okosan vártak egymás után, hogy ők is modellt álljanak. Nagyon sok, és gyönyörű kép készült ezen a napon. Nagyon köszönjük Sándornak, hogy vállalta ez a feladatot, és természetesen önkéntes segítőinknek is, akik egész délelőtt segédkeztek nekünk.