ASKA NAPLÓ 8. HÉT

A hét elején a kölykökről szólt a történet, mindent bevetettünk, hogy gazdira találjanak, mert éppen ideje lenne, ha már elköltöznének. Egészségesek, ügyesek, és már csak a szerető gazdira várnak. 
Persze a 4 kis törpe, az még csak ideiglenes mamihoz mehet, így hát kértünk segítséget ideiglenes mamikat keresve, és pellusra is igencsak nagy szükségünk volt, hiszen a törpék mami nélkül, pont úgy működnek, mint az ember gyerekek.  Az egy számmal nagyobb csemetékből már csak kettő várta az ideiglenes, vagy végleges befogadót. Ők már az első oltást megkapták, jobb eséllyel futnak neki az életnek. 

A befogott, és azonosító nélküli ebeinkre is voltak jelentkezők. Volt, aki a mama elveszett kutyáját vélte felfedezni a fotón, és bár nagyon hasonlított az elveszett kutyára, de nem ismerte fel a hölgyet, és még chip sem volt benne. Így hát, ők még továbbra is keresik a mama elveszett kutyáját. 

Jelentkeztek a másik két ebre, ahol a „gazda” elmondta, hogy ezt a szégyent, hogy kint voltak a kutyák, és persze azonnal intézkednek, és jönnek értük, oltásuk is lesz, meg chipjük is… Azóta is jönnek.
Kifelé megyünk már a télből, így már semmi akadálya annak, hogy elkezdjük az építkezést. Ez már a harmadik évünk, amikor valamit építünk, valamit szépítünk. Az a baj, hogy szükség van rá, hogy újabb, és újabb kennelek épüljenek. Az elmúlt két évben a külső kennelek épültek, az idén belső építészek leszünk. A régi épületünkben megkezdődtek a munkálatok. Ablak cserével kezdtünk, és haladunk szépen, sorban. Mert bizony itt lesz a babaház, és a kölykeink majd már melegben, fűtött épületben lakhatnak. Lesz az épületben lábadozó is, ahol a frissen műtöttek lakhatnak majd. És természetesen lesz egy kezelő helyiség is, ahol majd már mi is sokkal jobb körülmények között tudjuk kezelni az állatainkat. 

Fióna és Philip szelídítése rendületlenül tart. Kriszta segítőnk küzd velük, türelemmel, minden nap. Van, amikor csak üldögélnek, és beszélgetnek, van, amikor egy kis séta is belefér. Philip már jóval előrébb jár, sokkal hamarabb tanulja a dolgokat, látszik, hogy nála nem volt komoly trauma, egyszerűen csak a biztonságos kennelt fél elhagyni. Fióna mögött biztos, hogy valami mély nyomot hagyó trauma van, hiszen vele nagyon nehéz. Borzasztóan bizalmat, és folyamatosan menekülne. Még akkor is, amikor már ott tartunk, az a kutya, aki konkrétan csak enni bújt ki a házából. Persze azt is csak akkor, ha nem látta, hogy figyeljük, majd gyorsan visszabújt, mintha nem is létezne ő. Ma, már ott tartunk, hogy amikor nyílik a kennel sor ajtaja, akkor bizony Ő is odaszalad az ajtajához, és várakozva néz, hogy most mi fog történni. Szóval, elindult már a jó úton, reméljük hamarosan ráébred, hogy mennyire jó sétálni, és játszani a többiekkel. 

Aztán, ahogy teltek a napok, érkeztek a pótmamik is. A foxi jellegű lánykákból itt maradtak is gazdihoz költözhettek, és a 4 aprócska törpe közül a két legkisebb is gondos kezek között töltik már a napjaikat. De, még mindig van 2 apró babánk, akik végleges, vagy ideiglenes mamira várnak. 

De, amikor fellélegeznénk, máris fordulnak be a kapun az autók, és érkeznek az ebek egymás után. Csak fotó alapján tudjuk keresni a gazdákat. 
Találtunk egy igencsak idősnek látszó németjuhászt is, akiről kiderült, hogy igen, valóban idős, 11 éves. Szaladt is a gazdi Roccoért azonnal, és már mentek is haza. Neki szerencséje volt. Nem úgy mint Borisznak, aki egy 14 éve öregúr, és gazdája halála miatt, magára maradt. 

Mindig nagy öröm az örökbeadás, de sokkal nagyobb öröm, amikor idősebb kutya talál új családot. Így volt Zsazsával is, aki már 8 éves, nagyon fázós, bújós tacsi lányka. De, mindig tovább mentek a látogatók, mert idős a kutya. Pedig tacsinál,  nem is olyan nagy kor az a 8 év. Szerencsére jött egy hölgy, aki mindig tacsikkal élt együtt, és konkrétan tacskót is keresett. Őt nem zavarta a kor, elég volt, hogy hozzá bújt a kiskutya, és azonnal szerelem lett. 

Száva is tudta már, hogy költözni fog, hiszem az ivartalanításra is átkocogtunk a kórházba. Hétvégén jöttek is a gazdik, és Száva tudta, hogy érte jöttek. Nagy boldogan menetelt ki a kapun, új gazdijaival. Ahogy tette mindezt Mázli is, akinek kisgazdája elmesélte, hogy mikor elmesélte a barátoknak, hogy lesz neki új kutyája, akinek a neve Mázli, akkor azt mondták neki, ő bizony egy mázlista))
A kölykök közül, Atika és Hédi is gazdira talált, ők is találkoztak már hét közben az új családjukkal, de mindenki komolyan vette az új családtagot, fel kellett készíteni az otthont az új jövevény fogadására. Nem olyan egyszerű az a gyerek nevelés, rá kell készülni, a 15 éves programra.