ASKA napló 6. hét

Ahogy azt a gazdi megígérte Sziminek, meg is érkezett hétfőn reggel, hogy végre hazamehessenek együtt, ahol már várta Szimit a barátja is. Végre sikerült neki is. Jött a következő megoldandó eset, Pitivel kell valamit tennünk, mert hiába eszik, nem hízik, és nagyon tud fázni.

El is készült a plakát, hogy gazdit, vagy befogadót keresünk, lehetőleg mielőbb, mert a hideg nagyon leszívja Piti energiáját. Álmunkban nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan teljesül a kívánságunk. A következő látogató, konkrétan Pitihez jött látogatóba, és természetesen együtt is mentek már haza. Piti már melegben alszik, és reméljük, hogy nagyon hamar el kezd hízni most már, hiszen fizikailag semmi sem akadályozta ebben, teljesen egészséges, csak a kis lelke, az hevert romokban.

Berregő Morgónk után is egyre többen érdeklődtek, így hát Ő is átsétált ivartalanításra. Igen sétált, már szépen megy pórázon is. Csak a barátkozás, az megy nehezen.  Ezt a doktoroknak is megmutatta, hogy vele nem lesz egyszerű, őt nem lehet csak úgy lerohanni, mert küzdeni fog. Az idegenekben még ellenséget lát. Nagyon meg kell küzdeni a leendő gazdájának, ha el akarja nyerni a bizalmát. Már azt is tudjuk, hogy őt bizony sokat rugdalták. Erre teljesen véletlenül derült fény, az egyik séta alkalmával, amikor a kis buta, annyira örült, hogy a flexi pórázt csak sikerült a láb elé rántania, és ahogy Tamara átlépte a pórázt, ismét hallottuk, az a szerencsére már régen hallott fájdalmas sikítást, és a szemébe a rémületet. Ez volt hát az oka, az ő félelmének, arrébb rugdalták, mint egy rongyot. Sokat kaphatott szegényke. Mi már ott tartunk vele, hogy ölbe ugrik, csóvál ezerrel, ha meglát minket, és nagyon boldog mindig a sétáknál, de szaporán megy vissza a helyére, ahol biztonságban érzi magát.

Macilányunk is végre költözhetett, megérdemelte már szegényke az új életet. Gazdája elvesztése után került hozzánk, ahogy ezt már elmeséltem, de szerencsére érkezett egy gazdi, aki éppen egy nagyobb testű lány kutyát keresett. Macilány így ment ivartalanításra, és kiderült emlő műtétre is, mert bizony ott is voltak picike daganatok. Szerencsére minden rendben zajlott, és a varratszedés után Macilány boldogan sétált ki a kapun, új gazdijával.

Ismét a Superinfo újság hozta el a gazdit hozzánk, akik meglátták az újságban Portos fényképét. Egy nagy testű, tekintélyt parancsoló kutyát kerestek, és a személyes találkozó után, már együtt indultak haza.

Persze nem csak kifelé mentek a kutyák, hanem befelé is bizony. Azonosító nincs… Már nincs is értelme ezt mondani. Süket fülekre talál a mondandónk.

Így hát nem marad más, mint ismét cumiztatjuk az apátlan, anyátlan árvákat, akiket a „gondos” gazdák az út szélére dobáltak, hogy eltüntessék a felesleges szaporulatot. Vannak, akik azt gondolják, hogy mi a gond ezzel, hiszen a kicsi kutyák kis helyen elférnek, nincs velük gond. Pedig dehogynem, sokkal több időt, és energiát kell a kölykökre fordítani, mint a felnőtt kutyákra. Nem csak a napi többszöri alomcsere, és etetés, de bizony az oltatlan szülők csemetéivel, azután kezdődnek a gondok, amikor leválasztódtak a mamáról. Tele féreggel érkeznek a babák, akiknek a teljes bélrendszerét tönkre teszik a férgek, és sokszor a kiszáradás határán találunk rájuk, mivel a férgek elszívják a folyadékot a szervezetükből.

Kerültek be babák kobzással is, akik eddig egy konyhában éltek. Nehéz most megoldani az meleg helyen történő elhelyezésüket, ezért segítséget kértünk. A három kislányból egy csajszinak akadt is gazdija, így Maya már gazdinál tölti a napjait.

Boti is az a kategória, aki már mindent túlélt, és nagyon akart élni. Még akkor is, amikor olyan gyenge volt, hogy a fejét alig tudta megtartani, és kézből etettük…de látszott a szemén, hogy küzdeni fog. És küzdött is, nagyon küzdött. A legyengült szervezetét, ami lehetett elérte. Tüsszögött, köhögött, hasmenés, bélgyulladás. Abba a kennelbe, már csak a dokit kellett volna beköltöztetni, annyiszor kellett vizsgálni, kezelni Botit. De, eljutottunk az összes kórság végére, és innentől már csak a súlygyarapodást kellett megoldani. El is indultunk ezen az úton. Az étvágyával nem volt semmi hiba, sőt inkább arra kellett figyelni, hogy nem habzsoljon, mert a gyenge bélrendszerben több kárt okoz a habzsolás, mint hasznot. Megkezdődött a gazda keresés, fotók, videók készültek. El is jött a szerető gazdi Botiért, így már ő is családban él.

Nagy volt az érdeklődés Apacsra, a németjuhász kislányra is, és bizony nagyon körültekintően kellett gazdit választani, hiszen a csodálatos megjelenésű, fajtatiszta kislányra, bizony nem kevesen jelentkeztek. Már első körben többen is kipotyogtak, hiszen az ivartalanítás szó hallatán mindjárt egyezkedtek, hogy mégis mi lenne, ha nem lenne ivartalanítva? Ejnye, bejnye, ez rossz kérdés. Az ilyen jelentkezőkkel már nem is beszélgetünk tovább.

Teca is gazdikat fogott magának, a legbájosabb mosolyát bedobva pillogott, és persze el is költözött)).

Mindig azt mondjuk a kutya választ. Fred is bebizonyította ezt, mivel ő volt az a kis csöndes, békés, két szót nem szóló kutya, aki a látogatókat csöndes mosollyal nyugtázta, és pihent tovább. Nem jelentkezett, nem szólt…eddig. Ám megérkezett az Ő embere, és azonnal akcióba lépett. Nem is akárhogy, hanem bizony olyan boci szemekkel, hogy könnyes szemmel mondta a gazdi, hogy őt most akkor hazavinné.

Maca is kapott új családot, és egy szőke herceget is, akivel együtt töltik majd a napokat. Szóval, nem panaszkodhatunk, nagyon sokan eljöttek hozzánk, és nagyon sokan egy új baráttal tértek haza.