ASKA napló 47. hét

Talán ez volt a késő ősz, utolsó napsütéses hete. Mindenki élvezte a napocska melegét. Tudjuk, hogy lassan megérkezik a tél, és készülünk is rá. Ismét érkezett nagyobb mennyiségű fa anyag, amiből a kutyaházak fognak készülni, hiszen tudjátok, megnövekszik kenneljeink száma, és az új kennelekbe is kellenek házikók. Ha, már az adományoknál tartunk, akkor itt is szeretnénk megköszönni az AlphaZoo üzletlánc vásárlóinak, hogy gondoltak az ASKA kutyákra, és egy-egy konzerv, táp, jutalom falat bekerült az ASKA gyűjtőkosarába.

A héten több üzletből is a menhelyre szállítottuk a sok-sok adományt.

Elkezdtük festeni a már elkészült kenneleket, lassan, de biztosan haladunk előre a munkálatokkal.

Voltak igazán szép pillanataink is a héten, nagy egymásra találások. Melbát a fotó alapján választotta ki a gazdi, és elég volt csak egymásra nézni, tudták, együtt akarnak élni. Cézár életébe is nagy változás történt, hiszen tudjuk, ő már egyszer gazdához került, majd vissza a menhelyre. Most, hogy a valamikori gazdák körülményei megváltoztak, azonnal jöttek érte. Azt a boldogságot nem lehet elmesélni, az látni kell, mikor ismét egymásra találtak. Colosnak barátnője is akadt, akivel az ismerkedés után össze is költözött. Gyulánk, aki januárban jubilálta volna az egy éves ASKA tagságát, szintén kapott családot, és tuti helyre költözött, ASKA kutya mellé.

Sajnos Lilikének nem sikerült. Szegényke első gazdái Angliába költöztek, és nem tudták magukkal vinni, így visszakerült. De, hamar érkezett egy kedves család, és ők magukhoz vették. Örült mindenki, hogy végre révbe ért. Sajnos, az egyik kis gazdinál, nagyon súlyos, fulladást okozó szőrallergia lépett fel, és bár nagyon szerették, és bizony mindenki siratta, de nem maradhatott Lilike. Ez a tény, előre nem látható kategória volt, és senki sem számolt vele.

Sok-sok sétáltató érkezett szombaton hozzánk, és nagyon sok szőnyeg is, amire mostanában nagy szükségünk van. A héten ismét voltak ketten is, akik jubiláltak, és ismétlő oltást kaptak. Suri és Lüszike.