© Minden jog fentartva 2023
Készültünk nagyon az örökbefogadó napra, de …. csúsztak a lakatosok az kennelekkel, nem érkezett meg a tető anyag, nem jött meg a kerítés anyaga…még mi jöhet?? Eső, sok-sok eső. De, kezdjük az elejéről. Tehát arról szólt volna a hetünk, hogy akkor az új kenneljeinkkel lassan befutunk a finisbe, és összenyitható lesz a telep, mi meg nagy boldogan költözünk. Erre készülvén, a sorban ültek az ebek, szépen, oltások rendben, chip rendben, lista, ki vágtázik át a kórházba ivartalanításra, hogy ha jönnek a gazdik, akkor csak a pórázt kell felcsatolni, és már lehet is költözni.
Jelentkeztek olyan gazdik, akik tudták, hogy a hétvége nekik nem lesz jó, jöhetnének-e hét közben. Hát persze. Nem tudom miért, de nagyon sokan úgy gondolják, hogy a menhelyről más napokon nem lehet társat választani, csak a kijelölt örökbefogadó napon. Nálunk ez nem így van, amíg mi dolgozunk a telepen, addig bizony nyugodtan lehet kutyát örökbe fogadni.
Szóval volt egy jó kezdésünk, sok-sok levéllel, megkereséssel, sok-sok adománnyal érkeztek hozzánk hét közben is látogatók. De, mindettől függetlenül, mi nagyon készültünk a szombati napra. Az építkezés lassú haladása, a csúszások, rombolták az idegrendszerünket, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy három éve készülünk erre, akkor már ez is belefér. Pedig olyan jó lett volna… De, nincs baj, attól még megnyitottuk a kerítést, hogy látható legyen, ha valaki úgy érkezne, hogy szeretne egy kennelt a „Legyen egy kenneled” akciónkban, ahol a támogatást megköszönve a támogató névre szóló névtáblával igazolhatja, hogy bizony kennel tulajdonos, és a neve alatt gyógyulnak, lakhatnak a kutyák.
És persze mindezek mellett, tovább folytatódtak a megszokott feladatok is, a napi rutin, az valóban rutin, hiszen már álmunkból ugrasztva is tudjuk, tesszük a dolgunkat.
Pénteken úgy éreztük, megtettük, amit lehetett, és nincs más hátra, mint szombaton jó korán érkezni, hogy kora reggel megkezdjük a megszokott rendszert, villámgyorsan ki kell takarítani a kenneleket, a mobilokat, a takarókat, és kezdődik az örökbefogadó nap.
Eljött szombat, és azon gondolkodtunk, hogy talán Noé bárkáját meg kellene rendelnünk erre a napra, mert a víz, ma mindent elvisz. Ömlött az eső, megállás nélkül. És jöttek a levelek, hogy lesz érkezés, de a rossz idő miatt, majd csak a jövő héten.
Már éppen kámpicsorodtunk volna, amikor elkezdtek érkezni a látogatók. Volt aki, csak beugrott, kezünkbe nyomta a kért gyógyszereket, és futott vissza a száraz helyre. Volt, aki feje felett cipelte a tápos zsákot… szóval jöttek az emberek.
Jöttek, határozott elképzeléssel is hozzánk. Nagytestű, jó házőrző, talán kuvaszra hajadzó kutyát keresnének. Nem először járt nálunk a látogató, és azonnal be is fékezett a kölyök mobilnál, ahol meglátta a legkisebb kutyánkat, törpét, hogy hát Ő még itt van? Többször is végigsétált a soron, de valahogy mindig visszatért a gazdi Törpéhez, majd együtt mentek haza.
Egymás után érkeztek a csomagok, és a látogatók is. Volt, aki Budapestről jött, és már többször beszéltünk, mert cica is élt a családban, hogy kik lennének a jelöltek. Tehát, ha összefoglalnám az örökbefogadó napunkat, csak a vízzel volt gondunk, a fejünkre szakadó vízzel, de a barátaink eljöttek hozzánk.
Gazdára talált: Morgen, Bolyhoska, Zeusz, Debóra, Törpe, Ibis, és persze még az örökbefogadó napon is fogtunk kóricáló ebet, aki chipes volt, így a 11 éves Guszti is hazament az udvarlása után.