© Minden jog fentartva 2023
Nagyon izgatottan vártuk a hétfőt, hiszen az előző héten filmet forgattunk Tomibáról, és érkezett egy telefon, hogy hétfőn költözik Tomibá új gazdihoz. De, hiába vártunk, csak nem érkezett senki. Szomorúan ugyan, de tettük tovább a dolgunkat, ha már ez sem segítetett, akkor vajon mi lesz ezzel a 12 éves kisöreggel. Majd elékezett a keddi nap, amikor úgy döntöttünk, egy több hete húzódó esetet itt, és most le kell zárni.
Mert nem állapot, hogy naponta többször hívják az autót a támadó kutyához, akit a gazda azonnal elzár a lakásba, amikor megérkezünk. Tehát hatósági intézkedés szükséges, hogy pontot tegyünk az ügy végére. Mindez meg is történt.
És megcsörrent a telefon. Wegera György a kommunikátor volt a vonal másik felén, és csak annyit mondott, megyünk a leendő gazdival Tomi bácsiért. Ez ám a boldogság, mindjárt vigyorogva tettünk-vettünk tovább. És, igen meg is érkezett a gazdi, egy másik kiskutyával, aki valamikor az Illatos út lakója volt. És olyan történt velünk, ami eddig még sosem. Élő adásban történt az ismerkedés, és persze az örökbeadás is. Nagyon sokan látták, nagyon sokan drukkoltak, hogy Tomibá és Léna barátok legyenek, és együtt induljanak haza. Egy kis séta, egy kis ismerkedés, és Tomibá felvette piros kis kabátját és elindult az új élet felé.
Mi meg azt gondoltuk, hogy egy csodás nap ért véget, de nem ért véget. Mert ekkor érkezett a hívás, hogy a csalai kastély melletti úton egy kidobott mama kutya van, kölykével együtt. Amikor kiértünk a helyszínre, egy nagy karton doboz mögül egy nagyon kedves mamika nézett ránk, hatalmas farok csóválással megköszönve a találkozást. Tehát, a mami már velünk volt, de hol lehet a kölyke? Ekkor megrezzent a bozót, és a kezünkbe a mami is, aki rohant volna, hogy babáját biztonságban tudja. Így láttuk meg az aprócska, szürke kölyköt, aki rémülten szaladgált a bozótban. Mikor végre sikerült megfogni, akkor láttuk, hogy kidobott szeméthalom nyomokat hagyott a kis testén, a lábait, és buksiját szétvágta a kidobált üveg. Azonnal kórházba kerültek mindketten kivizsgálásra.
Dobtak ki kölyköket Székesfehérvár másik oldalán is, a déli részen. Itt azzal szembesültünk, a két ifjú megtalálásakor, hogy ők is abba a kategóriába sorolhatóak, amikor a gazda azt mondja, majd elajándékozzuk a kölyköket. Amikor pedig nem sikerül, a kölykök meg csak növekednek, és persze esznek, meg esznek… na akkor jön a másik variáció, kirakják őket a város szélén.
Persze ez a hét sem telt el önsétáltatók nélkül, akiket már a megtalálás után haza is fuvaroztunk. És persze folyamatosan érkeztek azok az utcán kóricáló kiskutyák, akiken semmiféle azonosítót nem találtunk, és várjuk türelemmel, hátha a fényképek alapján valaki felismeri őket.
Sérült kutyából ezen a héten sem volt hiány, megérkezett Hernyó, akit nem csúfolódásból neveztünk el így, hanem azért mert, pont úgy közlekedik, mint egy hernyócska, ahogy hullámzik a pocakja. De, nem a pocakja volt sérült, hanem úgy érkezett be a telepre Tolna megyéből, hogy valahol, valamikor megtámadta egy kutya, és átharapta a szemét, amelyet el kellett távolítani. A műtétet nagyon jól viselte.
Szombaton nagyon sok látogató járt nálunk, szinte mindenki sétált egy hatalmasat, vasárnap pedig ismét gazdikereső műsorral jelentkeztünk a Vörösmarty rádióból.