ASKA NAPLÓ 3. HÉT

Nem akarok több ilyen hetet. Így kezdeni, ez nagyon szomorú. Reggel úgy kezdtünk, hogy telefon, hogy elegük van Szimiből, visszahozzák. 12 egész napot sikerült is foglalkozni vele. A történet úgy indult, hogy a választáskor konkrétan Brandonra, a hiperaktív huskyra volt rákattanva a gazda, akit nem kapott meg, mondván, hogy kezdő kutyásként, nem mindjárt a legnehezebb lépésnél kell kezdeni.  

Szimike, a nyugis, bújós labrador kislány, egy kezdő kutyásnak a jó választás. Megismerkedtek, és meg is történt az örökbefogadás. Szimi következő hét szerdájára volt előjegyezve ivartalanításra, de már előtte jött a telefon, hogy nem bírnak vele. Nyugalom, most ismerkednek, és még ivartalanítás után nyugisabb lesz, az amúgy sem kapkodós leányzó. Az ivartalanítás elmaradt, mivel Szimi elkezdett tüzelni. Itt még néhány napot bírt a gazda, majd visszahozták. Szóval Szimi ismét gazdakereső státuszba került.

Búcsúztunk is. Ervin itt hagyott bennünket. Feladta. Pedig próbálkoztunk, de nem sikerült. Ervint „megmentette” egy állatvédő társaság, majd lepasszolták egy ideiglenes befogadójukhoz, aki viszont megunta Ervin nagyon jellegzetes, határozottan ara papagájra emlékeztető hangját, és bejelentette az önkormányzatnál, hogy „betévedt” hozzá egy kutya, el kéne szállíttatni. Így került hozzánk Ervin. Jelentkezett az „megmentő” társaság, hogy az a kutya, az ő mentvényük, és jönnek érte. Azóta is. 

Ervin egy tüneményes, kedves, bújós, és valóban nagyon hangos staff legényke volt. Egy idő után azt vettük észre, hogy furcsán opálos először az egyik, majd a másik szeme. A vizsgálatok kiderítették, hogy egy genetikai betegség következtében, Ervin látása bizony nagyon romlik, bár Ervint ez egyáltalán nem zavarta. Ugyanazzal a lendülettel közlekedett, mint jól látó korában, igaz, itt-ott fennakadt, de csak egy pillanatra állt meg, már vágtázott is tovább. Teltek a hónapok, készült video, készültek a képek, de Ervin maradt. Eljött a nap, amikor a műtétre is sor került, és nagyon drukkoltunk, hogy újra láthasson, de csak a maradvány látását tudta stabilizálni a doktor. Aztán beköszöntöttek a bús, hideg napok, a kedve is rosszabb lett, bár amikor a nózi megérezte a kaja illatát, akkor hatalmas energiával ugrált, és követelte az ebédet. Szombaton még sétált egy jó nagyot, és sétáltatója megállapította, hogy egy igazán neveletlen legényke, akiben tombol az energia. Hétfőn reggel, a takarításnál még a szokásos, a fejeden is táncolok játékot játszotta, pont úgy, mint bármelyik másik napon. Ebéd osztásnál, nem kiabált, nem ugrált. Bent feküdt a házában. Örökre elaludt. Ervinke, ott már fény van, sok játék, és hatalmas rétek, ahol kedvedre szaladgálhatsz. 1 évet és 9 napot töltöttünk együtt, jó utat nagy legény!

Szerencsére jó hírek is érkeznek, és jó emberek is jönnek, akik társat keresnek. Így történt, hogy Manna, aki már 3 éve volt ASKA kutya, gazdára talált. A gazdi az ismerkedést követően úgy döntött, Manna lesz a tökéletes. Segítséget kért, hogy az autóba segítsünk berakni Mannát. Az ajtó kinyílt, benne a szállítóbox. Manna, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, mint egy hercegnő, szépen beszállt teljesen egyedül a boxba, megfordult, csodálatosan ült, majd a szóra, hogy feküdj le kicsim, egy igazi szabályos fekvéssel nyugtázta, na, mit szóltok. Én ilyent is tudok. Új gazdija nagyon büszke volt, hogy ilyen okos kutyája van.
Mindeközben jönnek a gazdát, akik elhagyták a kutyáikat, és mást se hallunk, mint a kifogásokat. Mindenki hibás, csak a gazda nem. Erősen szoktak csodálkozni, amikor elmagyarázzuk, hogy egy felelős van, az pedig a gazda. Az ő feladata megakadályozni, hogy a kutya elszökhessen, az ő feladata, hogy chipes legyen, az ő feladata, ha új lakcímre költözik, akkor változtasson a chip regisztrációban az elérhetőségesen. 

És megint kölykök, sok-sok kölyök. Fotóztunk, és jelenleg 15 kölyök várja, hogy gazdára találjon. Reméljük, mielőbb gazdára találnak. 
A hétvége is igazán mozgalmasra sikeredett, nem volt idő ücsörögni, ahogy máskor sem. Az idő sem akart nekünk kedvezni, fagyott, és havazott. De, ez nem vette el a látogatók kedvét, nagyon sokan érkeztek most is. Már nyitás előtt megjött az örökbefogadó gazdi Artúrért, aki már tudta, hogy menni fog, csak hát az ivartalanítást még meg  kellett várni. Majd Artúr után az elveszett kis kóborkákért is megérkeztek a gazdáik. Lottó,  bizony nem volt chipes, meg oltása sem volt, így azt hamar pótolta is a gazda, Eszkimó esete pedig bizony tanulságos. Megint a chipnél kötünk ki, hogy bizony erre is figyelni kell. 

Befogásra került egy kutyus, aki chipes volt, és regisztrált is. A regisztrációt egy kicsit furcsállottuk, mert budapesti cím szerepelt benne, és a telefonos elérhetőség sem volt jó. Ezek után jött a tudakozó, de nem talált a nyilvántartásban szerepelő névre, a megadott címen. Gondoltuk, hogy csak tudja valaki, azon a kis településen, hogy kié a kutya, biztos nem régen költözhettek oda, azért mások az adatok. Közben egy ijedt gazdi telefonált, hogy úgy tudja nálunk a kutyája. Egyeztettük minden adatot, és csak annyit tudtunk mondani, nincs nálunk. Akit az adott településre hoztunk, mindegyik chipes, azonosítható. De, ő úgy gondolta, eljön személyesen is. És ilyen jól tette. Mikor megmutattam a befogott kutyák fotóját, felkiáltott, ő itt Eszkimó, erre a válasz, Ő itt Ami. Nem, ő Eszkimó. Kijött a kutyus, igen Eszkimó volt, és ismét chipet néztünk. Nem volt azonos a könyvben és a kutyában lévő chip. Rossz matricát ragasztott be a doktor, összekeverték az adatokat. 

Mit lehet tenni, hogy lehetne ezt megelőzni? Amikor a chip beültetés megtörténik, akkor normális esetben egy adatlapot tölt ki a doktor, a kutya, illetve a gazdi adataival. Ezeket nyugtázza a gazda, hogy megfelelőek az adatok. Még azt a picinyke mozzanatot be kell rakni a történetbe, hogy a chip beültetés után, azonnal le is kell olvasni a chipszámot, és megnézni, hogy valóban azonos-e a két adat, amit a gép mutat, és ami a könyvbe ragasztott matricán szerepel. 

Macilány élete is révbe ér végre, sokan aggódtak érte. Macikánk gazdija meghalt, és állatbarátok gondozták, majd hozatták be a menhelyre. Szombaton el is jöttek hozzá látogatóba, és elmentek közösen sétálni. Még csak a telep előtt jártak, amikor érkezett két úr, hogy nagytestű, lány kutyust keresnének. Mindenkit megnéztünk, de nagytestű lánykát nem találtunk. De, felvillant, hogy Macilány! Ő talán jó lesz. Az örökbefogadóktól egy kis türelmet kértem, majd futás, a sétáltatók után. Macika megismerkedett leendő gazdijával, és megbeszéltük, hogy a következő héten megtörténik az ivartalanítás, és költözhet. Bizony kérem, könnyek is voltak, a boldogság könnyei, mert igencsak ritka, amikor azok, akik valamikor rátaláltak, és gondozták Macilányt, találkozhattak, és beszélhettek azzal a családdal, akik majd élete végéig gondozzák. 

Nehogy kimaradjon a heti hírekből Zsombi, akinek a munkaneve egyszerűen csak göthös volt. Mert bizony az volt, nem is akármennyire. Örökbefogadója szeme talán pont azért akadt meg rajta, mert annyira vékonyka volt, és olyan kis elhagyatott. Két hét türelmet kértünk, mert még hiányzott egy oltás, és végre már nincs hasmenés, hamar hízni is fog, mire költözni kell. Így is történt.
A legvégére maradt Scheldon. Aki bizony több mint 1 éve várt türelemmel, de mert egy nagy melák, többen bizony visszariadtak, hiába mondtuk, hogy nagyon okos, nagyon kedves. De, ahogy lenni szokott, mindenkinek eljön a maga embere, így Scheldon is költözött, és még aprócska kis gazdit is kapott, akikre éberen vigyázni fog.