ASKA napló 3. hét

Éneklő kutyák pedig vannak. Nálunk tuti. Az első éneklő kutyánk Ervin volt, aki egy ifjonc staff legényke. Legnagyobb megdöbbenésünkre nem ugat, füttyöget, mint egy jól képzett papagáj. De, valami hihetetlen hangerővel, és kitartással tudja mindezt művelni. Amint úgy érzi, hogy unatkozik, azonnal danolászásba kezd. Nem irigylem a leendő gazdáját, bár lehet, hogy éppen ez a különleges tulajdonsága fogja őt gyorsan gazdihoz juttatni.

Biztos emlékeztek még Millire, a staff, boci tarka kislányra, aki úgy érkezett hozzánk, hogy a szájában egy ronda daganat volt. Már enni sem tudott, így nem várhattunk tovább, hogy előkerül-e a felelőtlen gazda, átkerült a kórházba kezelésre.

Mondjuk ki bátran, staffos hetünk volt. Egymás után kerülnek be a staff, vagy staff keverékek.
Sába baba is ez a kategória. Csont soványka, a termete is kisebb a megszokott staff méretnél, na de a szíve, az igazi család imádó, gazdáért dobogó. Még akkor is, ha borzalmas körülmények között élte eddigi életét, bízik, és tiszteli az embert. Felerősödik, eltűnnek a felfekvései, és biztos vagyok benne, hogy valaki majd belenéz azokba a csodálatos szemekbe, és meglátja benne Sába lelkét.

Ezen a héten a futás dokihoz esetet Szőrmók produkálta. Minden előzmény nélkül, csak annyit láttunk, ül a háza tetején, és félre hajtott fejjel görcsös rohamra emlékeztető tüneteket produkál. Szőrmók látásában sem voltunk biztosak, mert bár jól reagált mindig ránk, de valahogy mintha nem lenne tökéletes a látása sem, így már meg volt az előjegyzése a szemészetre. De, ezeket a rángásokat nem kalkuláltuk be. A doktor bácsi talált egy kisebb daganatot, ami idegeket nyomott, és megkezdődött a kezelése azonnal. Persze, ez nem volt egyszerű, egy gondozót a kórházhoz kötött, mert Szőrmók állványostól, infúzióstól indult a gondozója után, keserves sírással. Így nem maradhatott egyedül, ott kellett vele maradni, hogy megnyugodjon, és a végig pihenje a kezelést.

Babákat is kaptunk megint, persze mamák nélkül, és oly mennyiségű féreggel, hogy még mi is elcsodálkoztunk, pedig láttunk már eleget. Többször is meg kellett ismételni a féreghajtásokat, mire lelohadtak a pocakok, és megszűnt a babák hányása is. Volt 2-3 igencsak kényes nap, amikor attól féltünk, elviszi őket a féreg.

Lökött vizsla Rudmilla, még szilveszterkor került be hozzánk, chippesen, nem regisztrálva. És senki sem kereste. Ennek ő hangot is adott, és bizony több mint két héten át, megállás nélkül mondta a magáét. Folyamatosan járt a szája, ebben a fagyasztó hidegben, aminek meg is lett a következménye. Úgy mentünk át vele a kórházba, amikor a doktor néni kérdezte, mi a panasz? Csöndben van. A csodálkozó nézésre elmeséltük a történetét, majd Rudmilla is mesélni akart, de csak nyikorgó hang hagyta el a torkát. Mindennap járt szurira, kapta a gyógyszereket, mert bizony oda lett a torka, a sok kiabálástól.

Hasonlóan járt a másik beszélő kutyánk is, aki, talán nem mondok újat, hiszen a staffok hete volt nálunk, ismét egy staff kislány, aki nem chipes ugyan, de kereste a gazda, meg a lelkesítő szöveget is előadta, hogy jön ám a kutyáért, meg intézkedik… csak, hogy kiderült, komoly bajok vannak a gazda által elképzelt állattartással, és azzal, ahogy tartani kell egy ebet. Így hát Gizi, mert így neveztük el a második beszélő kutyánkat, itt marad nálunk. Gizi nem füttyöget, beszél. Még pedig mamázik. Folyamatosan azt kiabálja, hogy : mamamamama, mamamama, mamamama. De, oly pontosan mondja a szavakat, hogy bizony körbejártunk a kerítés mellett, hogy ki kiabál itt? Szóval Gizivel is úgy érkeztünk a kórházba, hogy nem dumál. Mivel a doktorok már találkoztak a füttyögető staff variációval, mosolyogva várták a koncertet, de itt műsorváltozás történt. Gizi, nem füttyöget, versel, feltéve, ha jó formában van, de ekkor bizony lázas volt, és mivel az ételt sem fogadta el, beköltözött a kórházba, infúziós kezelésre. Szerencsére az infúzió hatása hamar érezhető volt, mert a másnapi látogatásnál már visszhangzott a folyosó a mamamama kiabálástól. Azt, azért nem mondanám, hogy ennek a hangoskodásnak annyira örültek a doktorok))).

Nokedlinek is eljött a napja, amikor költözött. Érkezett egy bácsika, aki kinézte Csokit, de bizony a fotó sokszor csalóka, és Csoki nagyobb, mint amire ő gondolt. A nézelődésnél megakadt a szeme Nokedlin, aki ahogy a neve is utal rá, egy aprócska, bár már felnőtt legényke. Elmesélte a gazdi, hogy elvesztette kiskutyáját, aki még csak 8 éves volt, de egy daganatos betegség 3 hét alatt elválasztotta őket egymástól, nem tudtak segíteni rajta, oly agresszív volt a daganat. Nokedlit duplán fogják szeretni, mert a gazdi szívében, még ott a régi Buksi is.

Sajnos rossz hír is történt. Meghalt a 3 hetes kis kölyök, akit egy segítőnk vállalt el. Bár tudtuk, és Ő is tudta, hogy bármi megtörténhet, mivel az egyedül maradt, legyengült kiskutya szervezete, nem biztos, hogy bírni fogja a csatát. Sajnos nem sikerült, bár befogadója mindent megtett érte, és megkapta a kezeléseket a picike, egy hét után, este nagyot sóhajtott, és meghalt gondozója kezében. Nagyon sajnáljuk a történteket, borzalmasan megviselte gondozóját a baba elvesztése. Tényleg mindent megtett, és igen van, hogy nem sikerül, ha annyira megviselt a kis kölyök szervezete, tehetünk bármit, csak csodát nem. Nagyon köszönjük, hogy gondozta, szerette Babót.

Roxi ment ivartalanításra. Ő, az a nagyon apró tacsi lányka, aki előtt szinte nincs akadály. Hihetetlen módon képes mászni a kennel rácsain, valószínűleg, így került utcára is, ment a saját feje után. Amikor a látogatók ismerkedtek vele, mindig elmondtuk, csak lakásba mehet, de még az ablakot is csak úgy nyissák ki, hogy van felügyelet a Roxi felett. Viszont, Roxi pocakja kerekedett, és a látvány nem feltétlenül arra utalt, hogy jóllakott. A csavargás nem maradt következmények nélkül, bizony vemhes volt.

Hétvégére enyhülni látszott az idő, bár még sétálni mindig nem mertük elengedni a kutyákat, mivel a hatalmas felfagyásoknál elránthatják a sétáltatókat, és a baleseteket jobb megelőzni. A hét közbeni mozgás már megoldott, az új kennelsor melletti területen, ahol szabadon szaladgálhatnak az ebek.

Örökbe fogadó gazdik is érkeztek, akik már előzetesen jelezték, hogy Hópihét szeretnék örökbefogadni, és szombaton érkeznek is érte. Ebben nem is volt semmi hiba, megérkezett a család, megismerkedtek, és persze, együtt mentek haza

Az már megszokott dolog nálunk, és a régi ASKA olvasókat nem is lepi meg, hogy doktoraink, és az asszisztensek sem ússzák meg az örökbefogadást. Szombaton átszaladt Zsuzsa doktor nénink, mert van egy elképzelése, de azért a jelentkezőket bemutatná a családnak is. Készültek a képek, mert bizony három gazdi esélyes ebbel is szemezett. Vasárnap reggelre, ügyelet végén, Vöri ült az autóba, ő nyerte meg magának a doktornő és családja szívét.