© Minden jog fentartva 2023
Az úgy történt, hogy Buborék végre gazdis lett. Hogy miért is ezzel a hírrel kezdem a mondandóm? Mert Buborék bizony nem volt egyszerű történet. Onnan indultunk, hogy valaki bedobott egy fehér-fekete, borzasztóan félős kiskutyát az Alsószentiváni menhelyünk kerítésén néhány évvel ezelőtt. Buborékban a félelem folyamatosan tombolt, és bizony a fogsora minden görbületét ismertük már, mert állandóan csak azt láttuk, hogy Bubi őrjöngve, vicsorogva mondja a magáét.
Hosszú-hosszú hónapok teltek el úgy, hogy mindegyikünk mondta a magáét. Mi is beszélgettünk Buborékkal, hogy ez így nem lesz jó, mert sose lesz gazdája, ha mindig csak mérgelődik, és ő is mondta a magáét, hogy egyáltalán nem érdekli a mondandónk. Kaja van, kutyaház van, ez elég, nem óhajt barátkozni. Aztán nagyon lassan elkezdett megtörni a jég, de még az első simogatástól is hónapok teltek el addig, még végre póráz végére rakhattuk Bubit. Innen aztán már, ha lassan is, de haladtunk. Az első fodrászkodás még komoly harc volt, meg szájbekötés, mert ismét előkerült a vérengző Buborék, aki nem tűri, ha nem az történik, amit ő kigondolt. És, eljutottunk odáig, hogy minket már nem akart megenni, de a látogatók nagy ívben kerülték a kenneljét, mert a fogpasztareklám csak nem akart abbamaradni. Ilyenkor mindig mondtuk, ha így acsarkodsz, sosem lesz gazdád, mert azt hiszik, buta vagy. Lehet, hogy eljutott a szavak értelme a buksijáig, mert egyre ritkábban mutogatta a fogát, és már kezdett úgy viselkedni, ahogy egy jól nevelt ebnek illik. Új képek, új frizura, és megtört a jég, érkezett látogató Buborékhoz is. Aki az első séta alkalmával, megint csak elkezdte a fogpasztareklám filmet játszani, de a gazdi csak annyit mondott: Most ez miért csinálod? Ennyi volt, és Buborék máris vigyorgott. Megérezte, hogy eljött az Ő ideje, és elköltözött.
Kezdtem a jó hírrel, de sajnos ismét volt egy kikötött kutyánk, akinek még esélyt sem akartak adni, rövid láncon, szinte még mozogni is alig tudott. Szerencsére észrevették az apró kutyát, és azonnal értesítettek minket. Érthetetlen, miért tesz ilyent bárki is, és pláne úgy, hogy agressziónak a legkisebb jele sem mutatkozik a kiskutyán. Ezerrel csóvál, barátkozik.
Érkezett hozzánk mama kutya egy szem babájával, ahol a család már saját magát sem tudta ellátni, nem hogy még a kutyák kezelését, gondozását.
Fogtunk nagyon vemhes staff mamát, akit nagy valószínűséggel, autóból raktak, mert a 81-es úton minden autó után kocogott egy picikét, már amennyire a nagy hasától tudott még futni.
Sikerült megfogni egy olyan kiskutyát is, aki több kilométerrel távolabb lévő településről indult a vihar idején, és Székesfehérváron randiztunk vele. Nagy volt a boldogság, mikor végre ismét egymásra talált gazdi és kutyája.
Diákjaink a héten is sürögtek-forogtak, a nagy meleg ellenére kitartóan érkeztek, segítették munkánkat.
Gazdához került Buborék, Haramia, Totya és Kata, hazament Nokedli.