ASKA NAPLÓ 26. HÉT

Mert nálunk mindig történik valami. Most éppen Bitang alkotott, mert Bitang, bitang rossz. Mert neki mindent látni kell, mert mindenre kíváncsi. Most éppen valahogy, fogalmunk sincs hogyan, de felmászott a kennelben lévő kutyaház tetejére, és onnan leugrott, aminek az eredménye, hogy nagyon csúnyán kificamodott a lába. A bibis lábát naponta kell kötözni, és borogatni. Mert Bitang, bitang rossz. 

Jönnek a hírek egymás után. Kimi, aki éppen csak elhagyta a telepet, már jelentkezett is, fotóval illusztrálva, hogy bizony egy ilyen szépséges, és hatalmas leányzónak jár az a szép nagy kert, ahol kedvére hempereghet, sétálhat. És persze Bitang is írt, akinek az új barátja szintén ASKA kutya volt valamikor, így hát nagyon okosan megtanítja majd a kis kölyköt, a tudnivalókra. Majd Zozo megküldte a szépséges képeket a nyaralásáról, Borzas levendula ültetvényről vigyorogott ránk, bizony jó dolga van az ASKA kutyáknak. 

Persze Tisi kutyás oldalán közben a képek, és a videók gyarapodtak, mi pedig szeretnénk, ha mindenki látná ezeket a vidám perceket, igyekszünk bemutatni őket. 
Bár nem közvetlenül kapcsolódik a menhely életéhez, de időnként bemutatunk filmeket, amelyek a természetről szólnak. Arról, hogy mi emberek, hogyan tesszük tönkre a környezetünket, az eldobott szeméttel, műanyaggal, ami nagyon sok esetben a tengerben élő állatok halálát okozza. 

És nem a szemét, hanem a nemtörődöm gazdák is az állatok halálát tudják okozni. Egy olyan idős kis kutyát találtunk, aki vak, iszonyatos mennyiségű bolha, és kullancs marta a testét. Az idős szervezet nem tudott megküzdeni a babéziával, és a fertőzéssel. Pedig valahol szolgált, több mint egy évtizeden át, vigyázta az udvart, mielőtt kidobták. 

Majd jött az eset, ami mindenkit felháborított. Rozsda, akit többszöri látogatás után fogadott örökbe egy házaspár, méghozzá orvosi előírásra, hogy a gazda a kutyával sétálni fog, és kirándulni. Kutyaiskolát is tudtunk ajánlani, ahol kedvezményesen, sőt 1 hónapig ingyen járhatnak az ASKA kutyák. Mindenféle előzmény nélkül, megjelent a gazda a kutyával, mert ez egy buta kutya, aki semmit nem tud. Mert nem képes megtanulni 1!!!!!!!  kutyaiskolai óra után, hogy hogyan kell viselkedni. Bár a próbálkozás részünkről meg volt, hogy ismét, ahogy az örökbefogadás előtt is, elmondjuk, mit és hogyan kellene tennie a gazdának, hogy együtt tudjanak működni. De, itt valami másról volt szó, így jobbnak láttuk, ha  a kutya marad a menhelyen. 

Valami hihetetlen csoda történt aznap, mert közben telefonált egy régi ASKA kutya gazdánk, hogy 9 évvel ezelőtt fogadtak tőlünk örökbe kutyát, aki sajnos meghalt. Úgy gondolták, hogy ismét hozzánk jönnének kutyáért, mert nagyon jó tapasztalatuk volt. Így hát meg is érkeztek. Ekkor még Rozsda kint volt az udvaron, mert attól, hogy odahozták, az nem jelenti azt, hogy üresen állnak a kennelek, hogy azonnal beköltözzön. Nagyon jól kell kufárkodni a helyekkel, hogy mindenki elférjen. Éppen azon ment a gondolkodás, hogy vajon kivel is költözhetne össze Rozsda, amikor megérkezett a család kutyáért. Persze az első találkozás megtörtént, és így a történetét is megismerte a család. Rozsdáról még annyit kell tudni, hogy nagyon bújós, nagyon szeretet éhes kutya. Gondolom, nem csodálkozik senki, hogy bizony nem is mentek tovább a látogatók, Rozsdát választották. A gazdi azt mondta, neki van ideje arra, hogy foglalkozzon Rozsdával, és reméli, vele is legalább egy évtizedet fognak együtt élni. 

Rozsda esete kapcsán, olyan történt, ami eddig még soha. Törölni kellett egy posztot, még pedig a hozzászólások miatt. Mert bizony vannak billentyű huszárok, akik abban élik ki az állatvédelmet, hogy fenyegetik a gazdákat, finoman fogalmazva erőszakos cselekményre buzdítanának, még akkor is, ha felkérjük a hozzászólókat, hogy legyenek kedvesek figyelni az írásaikra, sőt meg is indokoltuk, miért. Mert bizony, ha elvadul az oldalon az oda nem illő írások sora, az oda vezet, hogy jelentik az oldalt, és bizony pihenőre küldik. Ezzel a billentyű huszárok pont annyit érnek el, ha kiélték kiabáló hajlamukat, hogy nem fognak tudni gazdára találni a kutyáink, hiába dolgozunk és készítünk filmeket, képeket, leírásokat. Aki, ezeket az alapvető szabályokat nem képes betartani az állatok érdekében, azt bizony el kell távolítanunk, hogy ne hátráltassa a munkánkat. 

Az önkénteseink, akik valós, tényleges munkával itt vannak velünk, ismét komoly segítséget nyújtottak. Bár sokakban azt a képzetet kelti a menhely fogalma, hogy ott bizony kutyasimogatás, és sétáltatás folyik egész nap. Pedig arra jut a legkevesebb idő, hiszen a napi takarítást, és etetés, itatás a nap jelentős részét elveszi. Ezt követően pedig jönnek a lábasok, fazekak mosogatása. Aki mosogatott már otthon, tökéletesen érti, mit jelent, 80-100 fazék mosogatása. És ez csak az első kör. Ebben is jeleskedtek a diákok, és bizony ez hatalmas segítség. Ahogy a fotózásban is nagy segítség, ha valaki megfogja a kutyát, mire azt a 30 képet elkattintjuk, hogy legalább néhányon élesen látható legyen az eb. És, akkor még a kölykök fotózásáról nem is esett szó…

Mephisto neve egy fogalom volt a menhelyen. Gazdija 1,5 évig járt hozzá, mire végre összebútoroztak. És Mephisto tudta, hogy ki lesz az ő gazdája, senki mással nem is volt hajlandó sétálni. Azóta már eltelt néhány hónap, és talán meglepőnek is mondhatnánk, de nem az, hogy Mephisto ágyban alszik, mert úgy döntött, hogy neki ott a helye, a gazdija mellett. 
Géza, jött, látott, és győzőtt. Azt is mondhatnánk, hogy éppen csak megpihent nálunk az oltások idejére, és máris gazdira talált. Loncsosan, bozontosan, és feketén, ami lássuk be, annyira nem gyakori, de Gézának ez is sikerült. 

Aztán olyan is előfordul, hogy amikor befogunk egy kutyát, akkor,ha arcra nem is, de a chip alapján rádöbbenünk, hogy a mi kutyánk. Így bizony az is kiderült, hogy Szemi is útra kelt a viharban, de szaladt érte a gazdi azonnal. 

Benji tudta, hogy költözni fog, de a gazdinak még dolga volt, hogy az érettségit minden diák becsülettel letegye. Meg kellett várni, hogy a diákok lezárják az iskolai éveket, és utána már csak és kizárólag Benjiről szóljanak a napok. A nagy túrákról, fürdésekről. 

És, hát Zokni, aki szintén sokat várt, és úgy tűnt, hogy rettegését semmi, és senki nem oldja. A kennelben a háza jelenti a biztonságot, és tulajdonképpen csak mi láttuk, hogy van egy Zokni nevű kutyánk, mert ha látogató jött, akkor bizony csak az orra látszott. Egészen addig, amíg meg nem érkezett az ő embere. Mert ilyent még nem láttunk Zoknitól, hogy a kennel ajtóban állva, osztogatja a puszikat. Na, innen lehet tudni, hogy elérkezett az idő a csomagolásra. Zokni úgy döntött, megérkezett, akire várt, indulás.