ASKA NAPLÓ 23. HÉT

Itt a meleg nyári idő, és itt a vadonatúj nyírógép is. Akadt egy kis szabadidő is hozzá, tehát kezdődjék a próba. Az első kuncsaft a gépnél, Buksi volt, akinek a munka neve egyszerűen csak Subaként szólt, már hetek óta. Buksi úgy került hozzánk, hogy a gazdi sajnos meghalt, így Bogival együtt már nálunk laknak egy ideje. Oltásaik rendben voltak, ivartalanítottak is, de az idős gazdi már nem tudta rendben tartani a hosszú bundákat, amik aztán nagyon csúnya, rasztás nehezékké váltak. A régi gépek nem bírtak ezzel a vastag szőrrel. Na, de most!!! Az is kiderült, hogy azt hittük, Buksi azért olyan nagy, mert sok rajta a szőr. Ami igaz is, de bizony nem kicsi pocak lett látható, a nyírás után. Bizony, bizony, meg kell mozgatni Buksit, mert gondok lesznek a hízással. Bogika pedig, a rövid hajával pont úgy néz ki, mintha bishon lenne. Majd meglátjuk, ha újra növésnek indul a szőr, és azt rendben is tartjuk, sikerül-e bishont varázsolni. Az biztos, hogy mindketten megdöbbentek az első sétánál, újra meg kellett találni az egyensúlyt, úgy hogy nem kell húzni azt a nehéz batyut a hátukon. No, és persze a csapat többi tagja is csodálkozva mondta a magáét, persze a csajok nem értették mi a gond, nem tudták, hogy egészen más lett a külsejük, mint mielőtt elindultak a kozmetikába.

A régi ASKA kutyák ezen a héten is gondoltak ránk. Wifi levelet küldött, nagyon jól érzi magát. Kiflitől pedig video érkezett, és bizony akárhogy számoltuk, tényleg eltelt már 7 év, azóta, hogy gazdihoz költözött.

Persze készültek a szép képek is, mert mi, akik nap, mint nap találkozunk a védenceinkkel, nem is igazán vesszük észre, hogy micsoda változáson mennek keresztül. Ezért van szükség arra, hogy újabb, és újabb képek készüljenek, mivel hétről hétre szebbek, teltebbek, nyugodtabbak a kutyáink, ahogy nem csak az egészségük, de a lelkük is helyrejön.

A gazdi jelöltek pedig érkeznek egymás után. Vannak akik, csak nézelődnek, és még nem tudnak választani, hiszen nem jött el az a bizonyos villámcsapás, hogy megtalálta az igazit. És vannak, akik már tudják, ki az ő kutyájuk, de fel kell készülni otthon is. A kerítést rendbe tenni, kutyaház, játékok… szóval felkészülnek az új barát fogadására. Csúzli is tudta már, hogy menni fog, csak ezek az apróságok hiányoztak a teljes kényelméhez. De, ez a nap is eljött.

Facebook oldalunk olvasói, többször találkozhatnak „Tisi kutyás oldala” bejegyzéseivel. Ezen az oldalon írnak az önkéntes segítőink, akik a rehabilitációk során, nagyon nehéz feladatokat látnak el, küzdenek a bizalomért, és ha a bizalom már meg van, akkor jön az oktatás. Mert bizony sokan úgy gondolják, hogy a pórázon sétálás, meg alapvető vezényszavak már be vannak programozva a kutyákba születésük pillanatában. Ezért is van oly sok kidobott kutya, mert nem teljesítik az álom kutya kategóriát, ami azt jelentené, hogy minden foglalkozás nélkül, okosak, és szófogadóak lesznek. Mi az ilyen buktatókat igyekszünk lekerülni, és már megtanítani az alapokat a kutyáinknak, akikkel utána már csak ismételni kell. Szóval, aki szeret olvasgatni, nyugodtan olvasgassa Tisi kutyás oldalát is, hiszen ott vannak a napi kalandok, amik megesnek a lányokkal, és az ebeinkkel. Természetesen mindez fotókkal dokumentálva.

Bedurrant a nyár, ami nem csak meleggel, de bizony viharokkal is jár. A hétre jutó viharos éjszakák megtették a hatásukat, több kutya is világgá szaladt, a telefonjaink izzottak a bejelentésektől.
A kölyök invázó hatására, nem volt más választásunk, mint ismét valamit építeni. Most éppen egy babakifutóra került sor, ahol a sok-sok csemete vidáman játszadozhat napközben. Aztán rájöttünk, hogy ha délután is kinti foglalkozást tervezünk a csemetéknek, és nem mennek vissza a kennelbe, akkor kell árnyékoló is. Ismét előkerültek a szerszámok, a lécek, és a régóta tárolt, egyszer jó lesz még valamire tekercs anyagok. Hát most jött el az ideje, és jó lett valamire, abból készült el az árnyékoló. Ha már itt tartottunk, hogy milyen klassz lett, és hogy élvezik a kölykök ezt a játszóteret… eleredt az eső. Kölyköket gyorsan összekapkodtuk, a szokásos „busz járattal” már mentek is be a kenneljükbe, hogy ne ázzanak. És ekkor jött a következő szikra, hogy akkor bizony kell egy eső tető is. Az építés tehát újra folytatódott, ami nálunk teljesen megszokott történet, hogy valamit mindig készíteni, vagy éppen javítani kell.

Persze azért, nem csak a kicsik voltak a slágerek, hanem a felnőttek is a megszokott tempóban költöztek. Szemi és Lea is csomagolt, és új otthonba költözött. Lea barátot is kapott, egy régi ASKA kutya személyében. CB, vagyis Cukorborsó mutatta meg az ifjú hölgynek a nagy kertet, és a boldog játékot. Hiszen Lea egészen fiatalon, és nagyon betegen került hozzánk. Még csak most ismerkedett a szép új világgal.

Látogató is járt nálunk. Eljött Ribizli, aki ugye emlékeztek, csak egy sétára indult a gazdikkal, de a séta közben olyan jól eladta magát)), hogy már nem is ment vissza a kennelbe, hanem örökbefogadták. Vannak ilyen, nem is olyan ritka esetek, amikor olyan nagy az összhang, hogy akár fél óra is elég ahhoz, hogy eldőljön, ők összetartoznak. Pannika is megtalálta az ő kicsike gazdáját, és még arra is képes volt, ami sokak számára meglepetést okozott, hogy Panni képes megállni egy fotó erejéig. Az örökmozgó kiskutyától ez már csoda számba ment.
Régi olvasónk, talán még emlékeznek Reményre. Remény, aki a nevét azért kapta, mert a szaporítótól, hatósági eljárás során pincébe zárt staffordok közül, ő volt a legrosszabb állapotban. Iszonyatosan soványan, és olyan rettegéssel a szemében, ami még minket is megdöbbentett. És Remény, aki megtalálta a családját, ma már boldogan bandázik a barátai társaságában.
Vannak kutyák, akik valamiért bent ragadnak, vagyis éveket töltenek a menhelyen. Pedig sokszor ezt sem a külleme, sem pedig a természete nem indokolnál. Zsöminél a visszatartó erő, talán az volt, hogy nagyon fél a viharban, és a hangos zajoktól. De, egyszer mindenkinek eljön a maga embere, csak ki kell várni. És Zsömi várt, várt… És igen, eljött az Ő embere is.