ASKA NAPLÓ 21. HÉT

Olyan jó, amikor újra látjuk a régi kölyköket, és még jobb látni, hogy a két kölyök, akik nem is olyan régen egy szennyvíz telep aknájában fuldokoltak, mára már egészséges, és szépséges kutyák, akiknek a gazdijaik még azt is biztosítják, hogy a testvérek találkozhassanak, és játszhassanak egymással. Így történt Mákos, és Po esetében. 

Fanniról is érkeztek a hírek. A valamikori félénk, csont sovány kutyalányra, ma már  nem is lehet ráismerni. Nyugodt, kiegyensúlyozott, és persze formásan vastag a dereka is.  

Video is volt a levelek között, Maxim küldött video üzenetet Németországból. Igazán elégedett az új otthonával. Lüszike, imádott gazdijával nagyokat sétál, és már póráz nélkül is szépen követi a gazdit. 

A meleggel együtt megérkezett a viharos éjszakák ideje is, ami hozza magával, hogy bizony a viharfélős ebek útra kelnek. Lucky, Szonja, Ica, Dorisz, Liza, Kópé is az egy éjszakás kalandjaink közé tartozott, szerencsére a gazdik kereték őket. Derelye és Bora, úgy összeszoktak már, mintha testvérek lennének, mindig, mindenhova együtt mennek. Elválaszthatatlanok lettek. Zora, természetesen továbbra is a természetjárók csapatába tartozik, és rendületlenül rója a kilométereket a gazdijával a hegyekben. Bella fotói is arról árulkodnak, hogy bizony beleült a tutiba, és minden kívánságát lesik a gazdik. Pöttöm Maca édes álomban készült fotója érkezett el hozzánk. Boti, Pedró, és Barbi is egy csapatot alkotnak már egy ideje. Botinak nagyon jót tett az új otthon, szépen elkezdett gömbölyödni. A nyárral együtt eljött a fodrászkodás ideje is, és érkeznek is az előtte, utána képek, akárcsak Roziról) Helen is bejelentkezett, szépségesebb, mint valaha. No és persze Bella, aki Helen barátnője lett. 

Sajnos, a kutyák nem élnek olyan hosszú ideig, mint gazdáik, így bizony eljön a gyász ideje is. Megérkezett a szomorú hír, hogy Buflák Bumburnyák Boni, átkelt a szivárvány hídon. Boni egy beagle kislány volt, aki egy igazán eleven, rafkós, játékos kutyaként élte életét, időnként borsot törve a gazdik orra alá. Pedig kijárta a kutyaiskola minden osztályát, ügyesen viselkedett a többi kutyával. Sokat kirándult, játszott, szaladgált. Igazi jó kutya életet élt. De, sajnos ő is megöregedett, és megbetegedett. A gazdik nagyon sokat küzdöttek érte, hogy életét fájdalmak nélkül élhesse. De, eljött a nap, amikor Boni már úgy érezte, mennie kell, mert várják a barátok, ott fent, azon a fényes holdon.

Rehab csoportunknak köszönhetően egész héten volt lehetőség a sétára, és nagyon sok, jobbnál, jobb fotó készült az ebekről. Mert mennyivel másképpen vigyorognak egy nagy séta közben, mint amikor megállunk egy gyors fotó erejéig. Ezekből a szuper képekből készült egy kis video is, ahol látható a séták szuper jó hangulata, ahogy a kutyák, és vezetőik is valóban jól érzik magukat. 
Nem véletlenül készült el a kisfilm. Nagyon sokan vagyunk. A május felért egy katasztrófával, olyan számban ömlöttek befelé a kutyák. 132 kutya került be, és ebből 25 kölyök, akik apátlan, anyátlan árvák. A lecke fel lett adva, a csemeték gondozásával, és persze a felnőttek elhelyezésével, még akkor is, ha a létszám óráról, órára változott, mert hazavitték, örökbefogadták, majd ismét megérkeztek az autók, és egymás után szálltak le róla a kutyák. 

De, természetesen az örökbefogadó gazdik is eljöttek. Megtalálta új családját Wifi, és  Farkas is. 
Vasárnap gyerek volt, amiből persze mi sem maradhattunk ki. A Müller Drogéria meghívására Székesfehérváron vártuk az apróságokat egy kis medve simogatásra. A medvét ebben az esetben is Bagira az újfundlandi helyettesítette, de ezt egyetlen csemete sem bánta.