© Minden jog fentartva 2023
Még csak a 10. naptál tartunk, de már 47 kutya érkezett be a telepre. Mi lesz itt még a hét végéig? Döbbenetes létszámban vannak még mindig kutyák az utcán, és döbbenetes számban érkeznek még mindig a kereső posztok. Ennek nagy része még a szilveszter, de azt is tudjuk, hogy vannak olyan gazdák is, akik kihasználva az erre az időszakra jellemző káoszt, ilyenkor ereszti szélnek a kutyájukat, ha esetleg valakinek hiányozna az udvarról eltűnt kutya, akkor lehet hivatkozni a szilveszteri durrogásra.
Mindeközben csörögnek a telefonok. Megunt, meg nem nevelt kutyákat adnának a menhelyre. Amikor kapják a választ, hogy most nem tudunk senkit fogadni, hiszen bolondokháza van a szilveszter miatt, jön a fenyegetőzés, hogy akkor lealtatom. Ez az a pont, amikor a hajunk szála, úgy szalad felfelé, mert nincs annál dühítőbb, amikor ránk akarják a gazdáknak nem nevezhető emberek a felelősséget hárítani. Érthetetlen, mert azt gondolnánk, hogy állatokat felnőtt, felelős emberek nevelnek. És ezeknek a felnőtt embereknek egy fikarcnyi felelősség érzetük sincs, simán kidobálnák a megunt állataikat. Ez akkor is döbbenetes, amikor egy fiatal állatról van szó, de nincs annál dühítőbb, mint amikor 10 évet él egy szerencsétlen állat a családban, és hja, költözés van, nem kell… mehet menhelyre. És még veregeti is a vállát a volt gazda, hogy micsoda nagy állatvédő, meg szerető, és milyen ügyesen megoldotta. Az meg sem fordult a fejében, hogy viszi magával, az nem. Kidobja. A menhely, egy szükséges rossz, átmeneti állapot. De, nem, egy 10 éves kutyának. Neki végleges állomás, hiszen lasszóval kell fogni az olyan gazdát, aki bevállal egy 10 éves kutyát. És, amikor mindezt a volt gazda szemére vetjük, még fel is háborodik. Majd mikor már azt hinnénk, végre megérti, ismét csörren a telefon, mert látogatná. Ilyenkor úgy átszalad a fejemen, hogy lehet, hogy ennyire nem gondolkodnak az emberek. Kidobja, szerencsétlen kutya nem érti miért. Majd saját lelke megnyugtatására kitalálja, látogatná. Mit érezne vajon szerencsétlen kisöreg, ha mindezt engednénk?
Elmondom. Volt egy élete, volt egy környezete, és körülötte emberek. Akik eltűntek, és ő egy idegen helyen, idegenek között ül egy kennelbe. Zaklatott, és fél, mert nem érti. Majd kezd rájönni, hogy innentől más lesz. Ugyanazok az arcok jönnek, kitakarítják a helyét, hoznak neki enni, és megsimogatják. Elfogadja. Kezd megnyugodni. Megpróbáljuk, hogy szebbé tegyük a napjait. Ha engednénk, hogy eljöjjön a volt gazda, akkor elsőre ijedt lenne, nem hinne a szemének, és ismét bizonytalan lenne, hogy valóban, itt van, ismét látja a gazdát? Majd jönne a kitörő öröm, hogy itt van, mégis szeret. Majd a volt gazda lelke ismét megnyugodna, mert ő megtette a magáét, és elmegy. A kisöreg itt marad, és nem érti. Ismét zaklatott lenne, ismét várna… hiába. És nem érti a gazda, hogy engedje el, hagyja békén, ha már nem kell, legalább a nyugalmát hagyja meg. Ezek azok az esetek, amikor azt kapjuk, hogy nem vagyunk kellőképpen megértőek, nem gondolunk bele az emberek sorsába. Belegondolunk, többen láttunk már, mint amit az ezek a gazdák valaha is el tudnának képzelni. De, a mi dolgunk nem az, hogy a gazda lelkét ápolgassuk, hanem az állat sorsáról kell gondoskodnunk. Önzőség, ha valaki még ilyen esetben is azon nyavalyog, hogy nem értik meg őt.
Amikor ezeken a több mint bosszantó eseteken is túljutunk, akkor érkezik a rendőrségi hívás, hogy menjünk. Nagy valószínűséggel mérgezés következtében halt meg egy vizsla. Azért mondom, hogy nagy valószínűséggel, mert bár minden jel arra utal, hogy mérgezés történt, de a vizsgálatok eredménye még későbbre várható. Mindenesetre addig is fokozott figyelemmel járjanak el a gazdik, Aba településen.
A hétvége csúnya, esős idővel, és némi hóval érkezett. Mindezek ellenére a segítők jöttek. Volt a sétáltatott, és voltak, akik a konyhai teendőkbe vetették be magukat, és a feltornyozott heti lábas mennyiséget átmosták. Apróságnak tűnhet, pedig hatalmas segítség nekünk.
A hétvégén ismét adásban voltunk, a Vörösmarty rádió hullámhosszán, ahol egy kicsit több szó esett a chipről, és a chip regisztrációról, mivel az elmúlt időszak kapcsán nagyon sok kérdés érkezett azzal kapcsolatosan, hogy tulajdonképpen milyen adatokat tartalmaz a chip, és hogy hol lehet mindezt ellenőrízni.
Ha végre túl leszünk a szilveszteri bolondokháza utózöngéin is, akkor jöhetnek a tervek. Már látjuk, tudjuk, hogy a fejlesztéseink az idei évben is folytatódnak. Nincs megállás, mert a kidobott állatok száma nem csökkent az évek alatt. Menni kell tovább.
15 év. Ennyi ideje jött létre az ASKA. Ez az év, majd arról is szól, hogy megmutassuk honnan indultunk, és hol tartunk. Aki már próbált valamit létrehozni, felépíteni, fenntartani, tudja, az bizony nem megy kívánságra, magától. Jó lenne, ha csak kívánni kellene, az aranyhaltól, de még nem találkoztunk az aranyhallal. Marad hát a sok munka, és a támogatók megkeresése, hiszen nélkülük nem tudunk tovább lépni. Az állatvédelem, az állattartás pénzbe kerül. Nagyon sok pénzbe. Ezért is tudunk csak lassan, apránként előre lépni, hiszen az elsődleges az állataink ellátása. Már pedig a gyepmesteri telepre bekerülő állatok kóbor állatok, sérült állatok, vemhes állatok… szóval nem csak egy átlagos kutya orvosi költségeit kell valahonnan előteremteni, hanem a beteg, a csont törött, a vemhes… Nem véletlen, hogy csak néhány forintnyira voltunk a 10.000.000,- Ft-os orvosi költségektől a tavalyi évben. Nagyon sok kutyánk volt, nagyon sok betegünk.