ASKA napló 2. hét

Nem, nem csitult az áradat. A kutyák még mindig futnak, a gazdák még mindig keresnek. Egymás után érkeznek a plakátok, a segítséget kérő levelek, fényképek. Még csak a 2. héten vagyunk, majd csak ezután fog csendesülni a szilveszteri riadalom. Érkeznek a gazdis is, azokért, akiket megtaláltunk. Volt, aki már szinte feladta, és alig akarta elhinni, hogy mégis életben találja kedvencét.

És, ha már kedvencek, akkor elérkezett az ideje, hogy bizony Sutyikánknak, aki már több mint másfél éve lakott nálunk, elkezdjünk egy nagyobb kampányt, mert nem létezik, hogy egy ilyen gyönyörű, okos, szófogadó, csöndes legénynek nem tudunk gazdát találni. Az úgy történt, hogy akkor 9-én ismét elkezdtük osztani Sutyika albumát, elmondva kételyeinket, hogy egyszerűen nem értjük, mi az oka, hogy nem találtuk meg az igazit, aki magához venné Sutyikát. Nem lehet elmondani, mennyire hálásak vagyunk nektek, kedves olvasóink, mert olyan hihetetlen gyorsasággal repültek a képek az interneten, hogy 10-én délelőtt Sutyika már pakolt, cuccolt, költözött. És ez, nektek köszönhetjük, akik segítettetek, hogy minél többen lássák, olvassák, Sutyi életét.

Volt egy nagyon pöttömke, gyengécske babánk is, akit bizony cumiztatni kellett, és ehhez is kértünk segítséget, mivel sajnos a rengeteg kutya mellett bizony nagyon kevesen dolgozunk, és nem tudtuk teljesíteni a pótmami szerepet, de ebben is kaptunk támogatást.

A második heti projektünk, Sutyika sikerén felbuzdulva, Zsömi lett. Teljes nevén Viharfélős Zsömike. Róla is sokat meséltünk már, voltak kalandjaink vele… De, most nem sikerült megtalálni a gazdit, ami nem jelenti azt, hogy nem is fogjuk megtalálni. Mindenkinek elérkezik a maga embere.

Pannika (most már Lucy) is eljött látogatóba, és persze a következő szuriért, a nagylány oltásért. Tudjátok, róla és kis gazdájáról, Viviről is sokat olvashattatok.

Vannak olyan esetek is, amikor elég egy kép, ami egyszer csak felkerül, és azonnal győzelemre is viszi a kép gazdáját. Ez történt Mollikával is, aki alig lakott nálunk 3 hetet, és a fotójába azonnal bele is szeretett a gazdi, no meg persze a modellbe is. Így hát Mollika is elköltözött.

Bemutattuk a héten Micikét is, aki bár alig 4 kg, eddig kis életét láncon tengette, és ennek nyomai még mindig látszanak a bundáján. Nagyon hálás minden simogatásért, minden jó szóért. Viszont kórházba is kellett mennünk, mivel Vörinél valami nem stimmelt a nyakánál. Volt egy pont, aminél fájdalmat jelzett, és bizony annyira fájt, hogy a kézre is rákapott emiatt. Infúziós kezeléseket kapott, még nincs vége a történetnek. A kontroll vissza van.

Velünk együtt elborzadtatok Marcang állapotán. Egy csodálatos, hatalmas komondor, aki olyan vékony, mint egy kismadár, a bundája pedig csimbókokban lóg. Emiatt került hozzánk, gazdája nem gondoskodott róla. Amint enyhül az idő, a bundáját is rendbe tudjuk majd tenni, a kilókkal nem lesz gond, Marcang étvágya kiváló.

Ahogy azt már elmeséltük, a babák a nagyon hideg időt az állatkórházban töltötték, mivel nekünk még csak most épül a fűthető babaházunk, és nem akartuk megkockáztatni, hogy a gyengécske babák esetleg kihűljenek a mamáik nélkül a maró mínuszokban. Már csak Maya várta, hogy neki is legyen gazdája. Az őzike alkatú kislányt a kórház dolgozói is nagyon megszerették, és közösen próbáltunk neki mielőbb gazdit találni. Majd érkezett egy hölgy, aki nem is hallott Majáról, viszont őzike alkatú kiskutyát keresett, ezért aztán hamar bemutattuk őket egymásnak, és persze, már tudjátok a történet végét, együtt mentek haza.

A hideg idő ellenére, nagyon sokan látogattak el hozzánk, érkeztek a finom falatok is. Főztük a meleg, husikkal tele ebédeket, hogy a pocakok így is tudjanak melegedni. No, és persze Attila, az ezermesterünk, csak szabta, vágta, kalapálta, csavarozta egymás után a kutyaházakat. Javított, de a legtöbb esetben szinte újra gyártott, mert ahogy azt már mondtuk, bizony vannak nálunk fafaragó ebek is, akiknek nem megfelelő a házikó, és átszabják.

Johannánk is gazdisodott, Ő tényleg csak átmeneti látogatást tett nálunk, 2 hét után már gazdisodott is. Nesszi, egy kicsikét többet várakozott, 10 hónapot, és bár hosszabb szőrűt, és legényt kerestek a gazdik, addig riszált, míg nyert, és Ő költözött új családba.

Pénteken, új időpontban jelentkezünk gazdi kereső műsorunkkal, és persze a 99,2 Vörösmarty Rádió hullámhosszán, a gazdi keresés mellett, megbeszéltük az elmúlt 2 hét eseményeit is. Szombatra jégbe borultunk, ami felolvadt pénteken, az szombaton jégpályává változtatta a telepet. A kutyasétáltatás elmaradt. Nem hogy sétáltatni, de lépni is csak úgy tudtunk, hogy kapaszkodtunk a kennelekbe. De, azért nem maradt bejegyzés nélkül a gazdára talált albumunk ezen a napon sem, hiszen a hét zárásaként Clyde költözött gazdihoz.