ASKA napló 18. hét

Itt van május elseje… danolásznánk, de ehelyett meg kell találni a Romkert illetékes emberkéjét, aki kinyitja nekünk vásár- és ünnepnapon is a Romkertet. No, nem kirándulni indultunk, hanem egy nagyon ijedt, reszkető kutya legény rohangált a lezárt területen, ahova nem illik a kerítésen át ugrálva bemenni. Így hát, elindult a telefonálás, hogy bejuthassunk a kutyáért. Sok meglepetés nem ért minket, hogy nem találtunk benne chipet, de reméltük a fotó alapján sikerült megtalálni a gazdit. Így is történt.

Megtudtuk, hogy a nagymama kutyája volt, és egyedül lakott már egy ideje. Hogy miképpen jutott ki az udvarból, azt senki sem tudta. A családtagok hazainduláskor elintézték az oltásokat, chipeztetést, úgy ahogy kell.

Atika eddigi életét láncon töltötte, mert a gazdi, a betegsége miatt, nem értette, hogy az nem jó, ha baba kora óra láncon van egy kutya. Szüksége van mozgásra, szeretetre is. Így a hatóság segítségével került hozzánk. Ezen héten eljött az Ő napja is. Jött egy gazdi, végigsétált a soron, és Ati előtt megállva azt mondta, hogy Ő lesz az én kutyám. Így hát, Atika tényleg csak rövid időt töltött nálunk, és a hölggyel együtt vidáman indult haza új otthonába. Már azt is tudjuk, hogy tökéletes a kapcsolat, Atika nagyon jól viselkedik.

Ahogy már azt előre tudtuk, a május az innen-onnan beeső kölykökről fog szólni. És valóban, egymás után jönnek a 3 hónap körüli csemeték. Persze azonosító még véletlenül sincs bennük.

Öcsi türelemmel várt, sokat várt bizony. Még egészen aprócska kölyök volt, amikor több mint egy évvel ezelőtt hozzánk került tesóival együtt. Egyedül Öcsi volt szálkás szőrű, és fekete-cser. Az összes többi kölyök, a teljesen sima, fekete, rövid szőrű volt, és valamiért mégis ők kerültek gazdihoz, és Öcsi itt maradt. Felnőtt, tekintélyes, nagyszájú legény lett belőle. Ezen a héten neki is eljött a nagy nap, amikor családot kapott, és nagyon szeretik ezt a kamasz, nyakigláb gyereket.

Lilikét többen is nézték már, de döntés nem született. Reggeli nyitásnál érkezett egy házaspár, akik kistestű kutyát szerettek volna. Már mindenkit megnéztünk, amikor Lilike, határozottan közölte, hogy igaz, hogy picinyke, de itt van, vegyék észre őt is. Sikerrel járt, mert azonnal ölbe kapta a gazdi, hogy Lilike lesz, akit hazavisz.

Kutyát úgy kell választani, hogy amikor összevillannak a szemek, na, akkor tökéletes a választás. Fifike gazdája, már régóta érdeklődött, régóta nézelődött. Fehér, puli jellegű kutyát keresve, mivel az elvesztett kutyája is egy fehér puli volt. De, eddig nem találtuk meg az igazit. Egészen addig, míg Fifike nem jutott gazdikereső státuszba. Mikor már minden oltáson túl volt, akkor eljött a találkozás napja, no meg a szikra. Ismerkedést követően, megszületett a döntés, és már intéztük is Fifike ivartalanítását, hogy másnap reggel költözhessen.

Persze a héten is sok új fotó készült, hogy mielőbb megtaláljuk a gazdikat az ASKA kutyáink mellé. Ez mindig több idő, mert ahhoz, hogy legalább 4-5 normális képet meg tudjunk mutatni az olvasóinknak, ahhoz bizony legalább 20 képet kell készíteni, mert igencsak kevés a modell beállítottságú ebünk, a póráz láttán nem pózolnak, hanem vágtáznak, hogy irány a sétány, most buli lesz.

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy sérülések nélkül megússza a kóborlást. A héten is akadtak, akiknek az első útja a kórházba vezetett. Balinkáról, egy igencsak súlyos nyaksérüléssel fogtunk be egy kutyust, akinek súlyos ekcémás fertőzés volt a nyakán. Jó hír, a rossz hír mellett, hogy éppen Eszter doktornő volt ügyeletben, amikor megérkezett. Vele ismerkedett meg először, és jött a villanás, aminek az lett a vége, hogy vasárnap már együtt mentek haza ügyeletből.

Lyukas kutyánk is volt a héten. Első látásra úgy tűnt, hogy esetleg egy harapás érte a farát, meg a mellső lábát. De, ezt sem hagyjuk vizsgálat nélkül, és bizony, minél tovább vizslattunk, annál több lyukra leltünk. Kisebb-nagyobb, mélyebb, kevésbé mély… szóval bódítás, és sebtisztítás lett a vége. A hogyan szerezte a likakat kérdésre, még nem tudjuk a választ.

A héten ismét rádióztunk, gazdit kerestünk a Vörösmarty Rádió hullámhosszán, és a Superinfo újság segítségével.

Elkezdtünk kampányolni az öreg kutyáinkért. A menhelyen több mint 60, 5 évnél idősebb kutyánk él. Ezen a héten Goldi, a 7 éves golden keverék legényke, és Sherry, a 8 éves fekete, henger formájú tacsi hölgy volt, akiért kampányoltunk. Mindketten 2012-ben kerültek az ASKA gondozásába. Goldi, a nyugodt, csöndes uraság, akinek nagyon nagy szüksége lenne már egy kis kertre, és egy családra. Még legalább 5 év boldogságot tudna adni örökbefogadójának. Cherryke szemét megműtötték a doktorok, mert idős korára a harmadik szemhéjat el kellett távolítani. Tökéletesen viselte, és az arcocskája is sokkal csinosabb. Cherry, bár ő az idősebb, mégis sokkal pörgősebb, aktívabb Goldinál. Ő még bizony elbírna három gyerekkel is, ha Őt választanák.

A hétvégén ismét nagyon sokan jöttek sétáltatni, és persze a gazdikeresés sem állt meg. Tekk, az idős labimix Kiskunlacházáról indult, és Solton fogták meg a kollégák. Nagy volt a boldogság, mikor ismét találkozott a gazdival. Csimbók is a szerelem első látásra kategória volt, így hát ő is elköltözött. Gizmó pedig a Futrinka egyesület segítségével talált gazdit magának, ő érte is megérkeztek. Akadt kérője Morgennek, és szinte hihetetlen, de Marcinak is. Marci, akinek protézis van a lábában, mert olyan csúnyán össze volt törve, amikor hozzánk érkezett. Igaz, egyik lábacskája egy picit rövidebb, mivel a régi törést csak így tudta helyrerakni a doktor bácsi, de ez őt egyáltalán nem zavarja. Határozottan élvezte, amikor a család ismerkedett vele, és oly bájosan vigyorgott, hogy megszületett a döntés, előkészítik Marci helyét, és összebútoroznak. Összefoglalva, jó hetünk volt, nincs okunk panaszra.