© Minden jog fentartva 2023
Itt volt május 1., és meglepő módon, aránylag nyugalom volt. Sikerült megúszni a napot három kóborkával, és egy harapásos történettel, igaz ott aztán villogás volt rendesen, éppen csak a tűzoltóság nem volt jelen, azonkívül mindenki, aki villoghatott. Ettől azért több hívás szokott lenni, főleg mivel mindenhol rendezvények voltak, ahol nem feltétlenül szívesen..
Majd megint egy csúnya eset, ahol magukra maradtak a kutyák, és érkezett a csapattal egy három lábú, daganatos, kullancsos, bolhás, atkás Csipet névre hallgató kislány is. A felsorolásból kiderül, hogy volt baja szegénynek rendesen. Annyival lett könnyebb a helyzet, hogy a daganat, az nem daganat volt, hanem egy hihetetlen nagyságú sérv, ami miatt azonnal a műtőbe kerül.
Aztán azon sem csodálkozunk már, amikor mamák érkeznek, és hozzák magukkal a kölyköket is. Mamka is így érkezett, 5 kis utánfutót húzott maga után. Ha voltak valaha férges, bolhás kölykeink, na akkor ők azok. Szegény maminak szinte már nem is volt szőre a mellkasán, annyira szétrágták a bolhák. Az erdei kaland ellenére a kis család jól érzi magát, és jelenleg még ott tartanak, hogy nem hiszik el, minden nap lesz mit enni, és annyit, hogy dugig legyen a pocak.
Aki olvassa facebook oldalunkat, látja, hogy nem csak az ASKA kutyám van csoportunkba, de az ASKA alapítvány oldalára is érkeznek a hírek, képek. Amikor pedig hosszabb ideje nem kaptunk hírt, akkor igazán nagy boldogság, amikor érkezik a hír összefoglaló, mi is történt az elmúlt időszakban. És igen, vannak, akikre talán rá sem ismernénk, hiszen még apró kölyökként kerültek el a menhelyről, és komoly felnőttként néznek ránk vissza. Rex is bejelentkezett, és bizony nagy boldogság volt látni, ahogy nőtt, fejlődött a gazdinál.
Irisz, ismét itt járt nálunk, és még mindig vigyorog, még mindig úgy csillog a szőre, mint akit naponta boxolnak, és fényeznek. Ami változás történt, hogy nem kicsit megvastagodott a dereka. Talán kicsit kevesebbet sétál a hegyekben, vagy a korral együtt már a kilók is könnyebben ott ragadnak…
A rettegő csapat nevelői ezen a héten is rendületlenül dolgoztak. Irányba állt már Öcsi is, most már ő is tudja, hogy a nehéz kezdeti lépések után, milyen szuper jó szórakozás az a séta, a többi kutyával.
Erre a hétre is jutott egy kis csoda, mert igen, egy kicsit csoda, amikor idős kutya kerül gazdihoz, ha az a kutya még ráadásul fekete, fehér mellényes is… akkor tudjuk, hogy a statisztikák szerint sokkal kisebb az esélye a gazdisodásra. De, Lajos bácsi napja is elérkezett, és családra talált. Sőt Lajosból, Luigi lett)))
Majd filmforgatás is volt mifelénk. Nem is akármilyen, hanem ismeretterjesztő filmet forgattak a felelős állattartásról, és mi adtunk egy ügyfelet, akinek a segítségével a fogápolást mutatták be a doktorok. Pincsi volt, aki eme feladatot ellátta, tehát már, van egy újabb filmsztárunk, aki csatlakozott a filmes bandához. Mert bizony szerepeltek már filmen, reklám filmen is a mi kis védenceink.
Meghívást kaptunk egy gyereknapi rendezvényre is. A székesfehérvári Müller Áruháznál találkozunk 27-én, délelőtt az apróságokkal. Várjuk a gyerköcöket egy kis kutyasimizésre, és beszélgetésre.
Gőzerővel készülünk az örökbefogadó és adomány gyűjtő napra, hiszen 12-re várjuk a látogatókat, mert a kamránk kiürült, a kenneljeink pedig felteltek. A felhívásra, már ezen a héten is nagyon sokan jelentkeztek, és hoztak nekünk finomságokat.
Van az, legalábbis az ASKA háza táján, szerencsére gyakran előfordul, hogy valaki jön, mert kutyát szeretne. Leginkább kisebbet, aztán beleszeret egy nagyobba, és semmi pénzért le nem mondana róla. Erre szoktuk mondani, na, ez a tökéletes választás, ilyenkor működik a kémia, ami egy életre szól. Szóval, így lett gazdis Ludó, aki a rettegő csapat tagja volt, de aztán megérkezett számára az a személy, akit ő gondolt, és a rettegés megszűnt, csak az örömtánc maradt.
Biztos sokan emlékeznek még a januári babánkra, Csubira, aki pont úgy nézett ki, mint egy kis plüss maci. Eljött ő is hozzánk látogatóba, és bizony hatalmasat nőtt a gyerek. Jelenleg éppen egy nyakigláb kis kamasz, éppen a korának megfelelően.
Geri és Maszat párosunk a menhelyen nem voltak barátok, nem is laktak együtt, de a gazdiknak mégis csak ők tetszettek. Nos, a két legény azóta is tökéletes összhangban él, együtt rosszalkodnak, és persze mindig a gazdi lába alatt sertepertélnek.
Talán régi olvasóinknak még rémlik az eset, amikor a róka lyukból kellett kiásni apró kölyköket. Egy babánk nagyon beteg volt, és ahogy az lenni szokott, a kórház egyik asszisztense, Bea pesztrálgatta. Az ASKA olvasói, ilyenkor már mosolyognak a bajszuk alatt, mert igen, így szokott az lenni, hogy addig-addig pesztrálgatja a befogadó azt a kutyust, amíg már nincs szíve senkinek sem odaadni. A múlt héten történt, amikor a sétából Ribizli már nem is ment vissza a kennelbe, olyan nagy szerelem szövődött a kis gazdi és közötte. Jött a levél, a szerelem természetesen azóta is tart, és Ribizlinek nagyon bejött ez a gazdis élet. Reméljük, az örökbefogadó napról is ilyen jó hírekről fogunk beszámolni.