ASKA napló 17. hét

Hétvégén Németországba indult a spicc szakasz, Junior, és Rabbi. Hétfőn már meg is érkeztek a képek, hogy minden rendben volt, szépen viselték a hosszú utat, és már el is foglalták új otthonukat, sőt, Rabbi már dolgozni is jár a gazdival, mert ott erre is van lehetőség, hogy napközben is együtt legyenek a munkahelyen.Ismét voltunk véradáson, most Cecei Irma volt, aki életet mentett, és vért adott egy műtéthez.

Természetesen neki is jártak az extra finomságok, amiért ilyen okosan viselkedett, a vérvétel alatt a hatalmas maci lányka.

És persze, a kutyák csak érkeztek egymás után, szerencsére többen is voltak, akikben chipet is találtunk. Így hazament Kormos, Vacak, Amy, Brúnó, Moris, Byron, de ez nem jelenti azt, hogy nem növekedett a létszám. Mert bizony volt, ahonnan három érkezett egyszerre, volt, ahonnan csak egyedül jött kutya.

Májki vizslánk, aki még egy farsangi mulattságról került hozzánk, és eredeti gazdája nem kereste, így új gazdát kerestünk neki. Az ismerkedés, már megtörtént a múlt héten, és a családi kupak tanács eldöntötte, ő lesz az igazi. Ez a választás tökéletes volt, azóta is tökéletes a viszony, nagyon szeretik.

Ezen héten ünnepeltük a Vakvezető kutyák világnapját is. A LÁRKE (Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete) meghívására mi is aktív részvevői voltunk az eseményeknek. Az ország minden részéről érkeztek látássérültek, hogy megmutassák vakvezető kutyáikat, eljöttek a kiképzők is, akiktől megtudhattuk, hogy bizony hosszú folyamat, mire egy kutyából vakvezető kutya lesz. Sok-sok ember közös munkája szükséges ahhoz, hogy egy igazán jól képzett kutyát adhassanak egy-egy látássérült embernek. Igazi csapat munka szükséges ahhoz, hogy a megfelelően kiválasztott kölykök, a megfelelő nevelő családba kerüljenek, ahol az alap szocializálást megtanulják, persze a kiképzők támogatásával. Majd indul a kaland, a valós kiképzés, mely hónapokon át tart. A kiképzett kutyával egy szegregált környezetben ismerkedhet a látássérült gazdi, és két hetük van arra, hogy megszokják egymást. Ez a gazdának, és a kutyának is nagy feladat. Amikor megtörtént az ismerkedés, és összeszoktatás, még mindig nem ért véget a kiképzők feladata, hiszen a saját otthoni környezetet is fel kell térképezni, és meg kell tanítani az új feladatokat. A kiképzők, részei a látássérültek életének folyamatosan, mindig ott vannak, ha bármilyen segítségre van szükség. Akkor is ott vannak, amikor elteltek az évek, és a vakvezető kutya eléri a nyugdíjas kort, és segítenek megtalálni az idős kutyáknak azt a családot, akinél a nyugdíjas éveit, munka nélkül élheti a kutyus.

A városban megtett sétánk igencsak nagy feltűnést keltett, hiszen ha egy vakvezető kutyát látnak, akkor is felfigyelnek az emberek, na de 12 kutya láttán többen is érdeklődve álltak meg. Mindez kiváló alkalom volt arra, hogy újabb és újabb információkkal ismertessék meg az érdeklődőket a kutyatulajdonosok, és kiképzők.

Jótékonysági sütinap is volt a héten, az Ybl Miklós Pénzügyi és Számviteli Szakközépiskolában. Szorgos kézzel készítették a sütiket, melyeket adomány fejében kaphattak meg a finomságokra vágyók. Olyan jól sikerültek a sütik, hogy 33.225,- Ft-ot sütöttek össze a diákok, az ASKA kutyáknak. Ebből a pénzből 290 kg tápot vásároltunk.

Több régi kutyánkkal is találkoztunk a héten. Eljött látogatóba Melba, ivartalanításra érkezett vissza Lina, Mazsi, Heléna, és oltásra érkezett Baltó. No, meg jöttek a fotók, aminek mi mindig nagyon örülünk, hiszen nagyon jó, mikor érkeznek a hírek, a képek a régi lakóinkról.

Bellácska már régóta várt, eleinte igencsak vehemensen reagált, nem volt egyszerű a beilleszkedése, mert igencsak neveletlen volt érkezésekor, de mostanra már egy szófogadó lányka lett, aki már a fotójával elrabolta új gazdája szívét. Pimpa, a vigyorával nyert, mert nem is hozzá érkezett a gazdi, de azért körülnézett, és meglátni és megszeretni egy pillanat volt, és elhangzott az Ő az igazi felkiáltás. Picur, némi családi egyeztetést igényelt, mert az ifjú legény rá szavazott, az anyuka eleinte vonakodott, de aztán sikerült döntésre jutni. Leila is költözött, és neki bizony komoly feladatai vannak, a család cicóival is meg kell barátkozni, és lássuk be, a méretek alapján a cicók állnak nyerésre, ha pofozkodásra kerülne a sor.

Mami már régi lakója volt a menhelynek, a nevéből gondolom már sejtitek, valamikor mama kutyaként érkezett. A babák is felnőttek, gazdásodtak, Mami pedig várt. Nem egy különleges szépség, mondjuk úgy, az az igazi uv., azaz utcai vegyes ránézésre. Na, de az a hatalmas szív, ahogy fogadja az emberek közeledését, az bizony nem mindennapi. Megtanult már sok mindent, ismeri az alapvető vezényszavakat, és a pórázt. De, mint mondtam, nem egy különleges szépség, no és nem is mai csirke, így mindenki elsétált mellette. Ahogy lenni szokott, az régi motoros ASKA kutyák kollégáknál kötnek, mert úgy összeszoknak az évek, hónapok alatt. Szóval, Mami is a tutiba ült be, és napi szinten értesülünk az eseményekről.

Minden héten akad valami különlegesebb kaland, erre a hétre Csövi esetét választottam. A név nem véletlen. Egy csőlakóhoz hívtak minket, aki egy több mint négy méteres csőbe költözött be, és ott be is rendezkedett. Néhány órás játékba telt, mire sikerült onnan kibányászni, persze előtte, az egész berendezést ki kellett rámolni. Volt ott minden, és nem kevés kamrai maradék, amiket bespájzolt a kis törpe magának, az nehéz időkre. Lássuk be, csípett, rúgott, harapott félelmében. Amikor bekerült a kennelbe, azonnal kereste a menedéket, ahol el tud bújni. De, mindössze csak 3 nap kellett ahhoz, hogy a hívó szóra szaladjon, és bár még csahos Csövi, de a farkinca már csóvál ezerrel.