© Minden jog fentartva 2023
Kiürült az éléskamránk minden tartaléka, így segítséget kértünk. Azt tudjátok, hogy az élelem jelentős része nálunk hús, amit a Spar áruház lánctól kapunk. Viszont, van, amikor nincs idő a húsok előkészítésére, ilyenkor táppal etetünk, ami nálunk a vésztartalék. Ebből viszont egy-egy etetés alkalmával 150 kg eszünk meg. Igen, iszonyatos mennyiség, tudjuk, de naponta 230-250 kutyát kell ellátnunk.
Pedig mindent megteszünk, hogy a létszámot csökkenteni tudjuk, szinte csak elvétve akad olyan nap, amikor nem adunk örökbe kutyát, de azokon a napokon is folyamatosan érkeznek a látogatók, akik keresik leendő barátaikat. Reggeltől délutánig fogadjuk az érdeklődőket, még akkor is, ha éppen takarítunk, ha éppen pellus csere van, vagy éppen etetés. Soha nem lehet tudni, aznap ki fog elköltözni, ki lesz a szerencsés, aki gazdatulajdonos lesz.
Bodi is már több mint másfél hete tudta, hogy menni fog, csak a család felkészült a feladatra, és mikor már minden körülmény adott volt, úgy ahogy megbeszéltük, meg is érkeztek Bodiért. Iriszről elég volt egy fénykép album, ami felkerült a netre, és még aznap futottak is, mert meglátni és megszeretni, tényleg, csak egy pillanat volt.
Mi már nem is csodálkozunk, amikor jön a telefon, hogy itt-ott kiraktak egy, vagy több kutyát az út szélén. Oly annyira mindennaposak már ezek az események, hogy már csak tesszük a dolgunk. Ismét megállás nélkül szól a telefon, hogy jajjj, van egy gondom, mert van 4-5-6 kiskutyám, el kéne vinni. De, mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha végre minden menhelyről, állatvédő szervezettől, csak és kizárólag ivartalanítva kerülnének ki kutyák, hogy legalább akkor már az állatvédelemmel foglalkozók ne szaporítsák azt a jelenlegi 2 millió kóbor kutya létszámot. Így történt a három rettegő staff kölyökkel is, akiket egy bányánál raktak ki, és egy fuvarosnak köszönhetik az életüket, aki megetette, megitatta őket, és segítséget kért.
Valahogy mindig csodálkoztunk azon, hogy Ida, aki pont úgy nézett ki, mint egy bozontos kölyök, holott már egy felnőtt hölgy, hiszen a csemetéje is gazdis már, akivel érkezett. A héten érkezett egy ifjú hölgy, aki barátot keresett, és azonnal meg is találta. Nem volt válogatás, nem volt gondolkodás, tudta, hogy ez a kutyus lesz az ő kutyája. Ez a legjobb választás, amikor a barátság hosszú évekre szól majd, és együtt fognak felnőni, megkomolyodni.
Ismét volt talán 1 nap tavasz, és bedurrant a nyár. A régi ASKA kutyák is egymás után jelentkeznek a fodrásznál, hogy nyári frizurára váltsanak. Mini, Lara, és Malu az egészen rövid hajat kedvelik, igaz télre mindenki visszanöveszti a hosszú haját))
Lili visszatérő ügyfél volt nálunk, már majdnem megtörtént, hogy nem is viheti haza a gazda, de sikerült rendezni a körülményeket. Lilike nagyon boldog volt, hogy újra látta a gazdiját, és vele mehetett haza. Reméljük, valóban nem kell többet találkoznunk. Lilike is megy ivartalanításra, a gazdi pedig addig is mindent elkövet, hogy ne tudja elhagyni a kertet.
Az Ybl Miklós Szakközépiskola hagyományt teremtő „Jótékonysági sütinap”-ján 51.900,- Ft-ot gyűjtöttek az ASKA kutyáknak a diákok és a pedagógusok. El is hozták hozzánk, mi pedig már meg is rendeltük a kutyatápot. Ebből bizony a kedvezményeinkkel 49 zsák tápot tudunk venni, ami 4 napi kajánk lesz, egy kis kiegészítéssel.
Ismét több kutyánk került gazdakereső státuszba, vagy véget ért az oltási program, vagy már csak napok választják el attól, hogy elhagyhassa a menhelyet, így hát a fényképezkedés ideje is elérkezett. Sorba kerültek fel az új albumok, és bizony többen is akadtak akikért már jelentkeztek is.
Dodi, aki az etyedi szőlőhegyen mindenki kutyája volt, igencsak kivárta a sorát. Több mint egy évet várt a kisöreg, de megtalálta a maga családját egy idősebb házaspárhoz költözött. Elsétálgatnak, elbeszélgetnek.
Racsni nem sétálgat, repül! Hihetetlen energiával rendelkezik, és nagyon kedveli a többi kutya társaságát. Rá lehet mondani, hogy igazi társasági kutya. Így hát kapott is társaságot, egy idősebb kutyus lett a barátnője, aki nem régen veszítette el a társát. Racsni vidámsága, visszahozta az életkedvét. Racsni is boldog, a család is boldog, jó az ilyen találkozás.
Pimpike is addig vigyorgott, amíg egy fiatal hölgy a szemébe nem kacsintott, és máris indultak haza együtt.
A hírek természetesen ezen a héten sem maradtak el, Nana, és Barnuska is írt levelet. Mindketten nehéz sorsot tudnak maguk mögött. Ahogy beszéltünk a héten arról is, hogy milyen megrázkódtatás éri a kutyát akkor, amikor eldobják. Hiszen ugyanúgy szeretnek, éreznek, mint az emberek. És ugyanúgy megszenvedik az elválást. De, szó esett ezen a héten a szaporítós kutyákról is. A neten vásárolható, kölykökről, akik a legtöbb esetben orvosi ellenőrzés nélkül, mocsokban, szűk ketrecekben születnek.
Zozo, már egy hónapja, hogy elköltözött és nagyon sok minden változott az életébe. Sok új élmény, új ország, új nyelvet tanult, de nagyon okos, és akar is tanulni.
Szimon is elköltözött, és örökké hálás lesz a gondoskodásért. Borzalmas állapotban volt, csont soványan, a lábaink elfertőződött sebekkel, az étel nem marad meg benne. A bolhák szétrágták a testét. De, Szimon élni akart, és küzdött velünk együtt. Napról, napra változott az állapota, és napról napra jobban lett. A legelső perctől kezdve, hihetetlen bizalommal, és szeretettel fogadott minden közeledést. Talán ez fogta meg a gazdit, aki tulajdonképpen nem is hozzá érkezett, hanem a szomszédos kennelben lakó Derelyéhez, de Szimon kiharcolta magának a figyelmet. Táncolt, énekelt, mindent elkövetett, hogy csak rá figyeljenek. Nyert!
Nagyon sokan érkeztek hozzánk a felhívásra, és érkeztek az adományok, a tápok és a konzervek, amit hálásan köszönünk.
A szombati sétánál, mikor kiléptem a kennel sorról, egy vigyorgó, nyáltól csöpögő, és puszit osztogató kutya ugrott a nyakamba, akit miután lefejtettem magaról, én is vigyorogva és puszilva üdvözöltem. Hiszen eljött Benike látogatóba, a valamikor kis göthöske, aki bekerült pár hónaposan, és ami betegség kijöhet egy kutyán, azon Beni át is ment. A valamikor csupa kéz-láb kamasz már szépen megerősödött, bár a tappancsait látva, még nem tenném le a nagy esküt, hogy befejezte a növekedést.
A sétánál nem csak ez az egy esemény történt. Érkezett egy anyuka is a leánykájával, hogy tanulják a sétáltatást. A választás Ribizlire esett. Gondolom, nem lesz meglepetés, ha azt mondom, addig, addig sétáltak, amíg együtt sétáltak haza. Marly pedig már tudta, hogy költözni fog, csak éppen még a műtétet kellett megvárni, az induláshoz. De, ez is megtörtént, így már ő is gazdánál van.
Amíg a csapat egyik fele a menhelyen dolgozott a másik fele mulatott. Iszkaszentgyörgyön főző versenyen vettek részt az ASKAsok, és bár nem nyertek, de jót ettek, sokat beszélgettek a látogatókkal, és nem is olyan kicsi a világ, hiszen Iszkán is sok ASKA kutya lakik, persze ők is eljöttek a találkozóra.
Vasárnap pedig izgultunk a versenyző ASKA kutyákért, akik megmérettették magukat a Hard Dog Race versenyen. A képek alapján tudjuk, mert sajnos nem tudtunk elmenni személyesen drukkolni, hogy bizony szuper hangulatú nap volt, ahol 1300 kutya állt rajthoz a gazdikkal együtt, és bizony embert és kutyát próbáló terepen sikerrel vették az akadályokat.