ASKA napló 16. hét

Mindjárt keddel indítottunk a telepen. Meg is voltunk kavarodva rendesen, hogy most egyáltalán milyen napot írunk, de ezzel nem voltunk egyedül, ügyfeleink is hasonlóan jártak. Viszont, a kedd az nagyon mozgalmasra sikeredett, már nyitáskor többen is várakoztak az ajtóban, mert vagy a webről, vagy a Superinfo újságból kinéztek maguknak egy-egy ebet, akit szeretnének megnézni.

16A kedd reggelünk igencsak felpörgött, hiszen Szeder, és Sába mindjárt frissiben elköltözött. Alighogy nekiálltunk a munkáknak, már érkeztek is szépséges Helénánkért, és a nap zárásaként még Pedro is gazdára talált. Jó kis nap volt, örültünk is neki.

Majd szerdán megjött a tél, szakadó havas eső, és nagyon hideg szél nehezítette az életünket, no és az ebekét is. Ez volt az a nap, amikor elmondhattuk, ismét több váltás ruha száradt az irodában.

Közben lett egy kis életmentőnk is, hiszen segítséget kért tőlünk a kórház, hogy van-e nagytestű, erős kutyánk, aki tudna vért adni. Jackre gondoltunk, aki tökéletesen viselte a véradást, és hatalmas vigyorral tömte be az extra husi konzervet.

Nem is volt semmi baj, ám eltelt 2 nap, és Jacket a földön fekve találtuk reggel. Azonnal indultunk a kórházba, mert nem volt semmi magyarázat arra, mégis mi lehet az ok. Sérülés nem volt látható a lábán. Az első gondolat az volt, hogy elcsúszott, mivel állandóan mozgásban volt, és bizony szeretett ugrálni. Mikor a vizsgáló asztalra került, akkor már tudtuk, sokkal nagyobb a baj, és ezt az ultrahang is megerősítette. Nem tudta üríteni a hólyagot, mivel mindkét oldalon gátsérv alakult ki. Ez bizony egy nagyon bonyolult műtét, és emiatt még aznap indultunk vele Budapestre, ahol már várták. A szerencsétlenségben egy nagy örömhírt is kaptunk, a műtét után már nem kell a menhelyre visszatérnie Jacknek, lett befogadó gazdi is.

Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak kifelé mentek a kutyák, és nem került be senki, akkor sajnos ez nem így történt. Ismét érkeztek a chip nélkül, vemhes, sovány kutyák, és maradt is 9 új kutyánk, a többieknek sikerült megtalálni a gazdiját.

Balesetesünk is akadt, akinek persze nem volt azonosítója, ellenben volt törött lába. A röntgen kimutatta a két külön törést, melyek mindegyik más-más időpontban történt. Ezeket a vizsgálatokat csak bódításban lehetett elvégezni, mivel Mogyoró, mert ezt a nevet kapta az ifjú KÁJ legény, csípett, rúgott, harapott, ami teljesen érthető volt, ha valaki ránézett a bucira dagadt lábára. Kérték is, hogy mielőbb vegyük át a további kezeléseket, mert nem bírnak vele. Amikor a menhelyre érkezett, nekünk is megmutatta az összes csillogó fogát. Ilyenkor jön a jól bevált kenőmájas, mely a csábítás titka. Mogyoró is elcsábult, egy kis rúd kenőmájas elfogyasztása után, és sutba dobta a morcosságát.

A Vörösmarty Rádió 99,2 hullámhosszán új időpontban jelentkezünk a gazdikereső műsorral, mert nagyon sokan jelezték, hogy a hétközbeni, déli időpont nem igazán megfelelő. Sokan a munkában nem tudnak minket hallgatni. Így most csütörtökön 18 órakor van az adásunk, és természetesen vasárnap is hallhatóak vagyunk, bár akkor már ismétlésként.

Közben már akadt kérője Nasusnak is, aki egy erősen yorkira emlékeztető apróság volt, és olyan jól sikerült az ismerkedés, hogy már költözött is. Eljött Boci nagy napja is, hiszen segítőnk Helga, már jó ideje szemezett vele, csak még a család többi tagjának beleegyezésére is szükség volt ahhoz, hogy valóban átgondolt örökbefogadásról beszélhessünk, így hát Boci is gazdis lett.

Érkezett egy csúnya lábsérült kutyánk is, akinek a talpacskáján volt a bibi. A kórházban folytak a kezelések, és közben természetesen a gazdi keresés is. Kifliről az asszisztensek videót is készítettek, és ennek segítségével sikerült neki is gazdit találni.

Igor, a nagy fehér mamlaszt, már a fénykép alapján kiválasztották a gazdik, és szinte biztos volt, hogy ő lesz a kiválasztott, de természetesen azért a személyes randi nem maradt el. Részünkről mindössze egy kérdőjel maradt, hogy vajon a család cicájával milyen viszonyban lesznek, és megkértük a gazdikat, csak óvatosan. Nem rossz szándékú a gyerek, csak kajla. És, ha a cicó szájon vágná, nehogy megtorolja. De, erről szó sem volt, azonnal tudta, hogyan kell szépen viselkedni, és a rögtön érkező képekből már láttuk, hogy a mese nézés közösen zajlott. Cicó, Igor, és a kis gazdi társaságában.

Ismét érkezett 4 kis árva, akik méretüket meghazudtolva tudnak kiabálni. A hang megszüntetésének egyetlen módja van, azonnal husikát kell a szájuk elé tenni, és akkor végre csönd van. Reméljük, mire gazdi keresők lesznek, addigra beáll a rend, és nem fognak szirénázni, amint egyet korran a pocak.

Szombaton nagyon sok látogató érkezett simizni, sétáltatni. Aprócska Lilikéről kiderült, nincs tisztában a 3 kg-jának a jelentőségével, és igencsak határozottan pattogott az öreg Negró orra előtt, aki nem nagyon tudta értelmezni, már csak gyenge látása miatt sem, hogy mi lett az a kis szöszmösz, aki kiabál vele. Marcikánk sétára indulván felfigyelt az előkészített husokákra, amit majd a déli harangszó idején akartunk felszolgálni, és határozottan lecövekelt, hogy tutira menjen, és letesztelje mi lesz az aznapi ebéd.

Lédiről, a roti lánykánkról kiderült, hogy Ő bizony egy igazán okos lányka. Tökéletesen tud már sétálni, ismeri a parancs szavakat is. A jövő héten lesz videója, mert ezt bizony látni kell. A kajla Eddy, természetesen röpködött a boldogságtól ismét, mint mindig, amikor a póráz láttán rájön, hogy most jött el nagy séta ideje.

Eljött a spiccek utazós napja is. A spicc fajtamentő egyesület talált nekik gazdát Németországban, és persze már hetek óta tartottak az egyeztetések, és mindkét legénykének át kellett esnie az ivartalanításon is, hogy végre elindulhassanak új otthonukba.

A legnagyobb sikert természetesen ismét a legkisebb, Rió aratta le, aki életében először ismerkedett a pórázzal. Igaz, egy cica hámmal, de elindult élete első sétájára a kis törpe is.