© Minden jog fentartva 2023
A hét szenzációja Timon lett. Timon a husky, aki ugyan már egy ideje a lakóink közé tartozott, de senki sem érdeklődött utána. Majd, mikor megérkezett az első érdeklődő, mintha valami hirdető táblán felvillant volna Timon fotója, megállás nélkül szólt a telefon, és persze utána érdeklődtek. Hiába a sok kutyánk, csak a Timon, és senki más.
Kikerült a kórházból Pipa, a törött medencéjű bozontoska, aki most ketrec nyugalomra ítéltetett, hogy mielőbb gyógyuljon. Keressük az ideiglenes befogadóját, akinél ha még csak átmenetileg is, de élhetne, hogy a csontok előbb gyógyuljanak.
Élmény is volt, nem is akármilyen, már megint a jószomszédi iszony. Tényleg és valóban, elgondolkodtató, hogy mi visz rá embereket arra az aljasságra, hogy suttyomban elszállítassa a szomszédja kutyáját. Történt, hogy bejelentettek egy kutyát, aki reggel óta az utcában rohangál. Amikor kiérkeztünk, az volt a furcsa, hogy ott találtuk a bejelentőt, amint éppen beszélgetett a szomszédjával, és határozottan úgy forgott a feje, hogy nehogy ránk keljen néznie. Itt már kétség nem volt, hogy valami sumákság van a dologban, hiszen akármerre járunk, azonnal nézik, hogy mit és hogy csinálunk. Sok dolgunk nem volt a kutyával, mert szelíd, kedves, és hívásra oda is jött. És chipes volt! Na, kérem, itt jött a bukta, mert ekkor bizony kiderült, hogy míg kedves bejelentőnk bőszen susmorgott a jobb oldali szomszéddal, a kutya éppen a bal oldali szomszédba tartozott, ahonnan a gazdasszony éppen nem volt otthon, és nem is nagyon értette, hogy kerülhetett ki a kutya az utcára, hiszen sosem ment ki. Nincs is kellemetlenebb, egy italozó, kötözködő szomszédnál, aki nem csak az embereket zaklatja, de az állatokkal is megpróbál rosszat tenni.
Megérkezett Alma. Sok mindent láttunk már, de olyan állapotban lévő kutyával, mint Alma, már régen találkoztunk. Csont soványan, a bőr ráaszalódva, olyan nagyon kiszáradva, hogy még az érintésre is üvöltéssel válaszol. Róla elmondhatjuk, az utolsó utáni percben került kórházba, és valóban az éjszaka volt a sorsdöntő. Egész éjjel lógott az infuzión, kapta a gyógyszereket, és ahogy a doktor nő mondta, reggelre feltámadt hamvaiból, és jó étvággyal mindent megeszik. Az első nap csak a fejét tudta emelni, és csak segítséggel tudott felállni. De, kellett, kellett, hogy mozogjon, hogy éljen. Hét vége felé, már egyedül is sikerült, és olyan viharos sebességgel javult az állapota, hogy még minket is megdöbbentett. A szeméből eltűnt a félelem, helyette a megnyugvás, a békesség költözött bele. Talán a sok simogatásnak is köze lehetett ahhoz, hogy a szervezete ilyen gyorsan regenerálódott.
Bellácskával is találkoztunk, aki még mindig ideiglenes anyukájánál van, és várja az igazi gazdit, akitől már nem kell majd tovább költöznie.
Diákjaink segítségével a héten beindult végre a fotózás. Mert bár, sokan azt hiszik, hogy az ebek fényképezése oly egyszerű feladat…hát nem. A legtöbb eb nem érti, hogy mi is az a kezünkben, a kattanás pedig mindig lázba, és persze mozgásba hozza őket, nehogy esetleg sikerüljön egymás után három fénykép.
Volt nekünk egy Mephistónk. Aki járt már nálunk, biztos, hogy megcsodálta, a csodálatos, csupa izom staff legényt. Többen is szerették volna, de mi tudtuk, hogy Mefi mire képes, nem lehet akárki kezébe letenni a tomboló energiáit. 2,5 év, ennyit töltöttünk együtt vele, a tomboló, izmos legénnyel, aki nagyon sok eseten feladta a leckét, amikor sétálni indultunk, és csak úgy lobogtunk utána. Aztán egyszer érkezett egy diák a kötelező közszolgálati munkára, hogy az érettségihez szükséges órákat, kutyasétáltatással, menhelyi munkával szeretné letölteni. Itt ismerkedtek meg egymással, és valami volt a levegőben, mert bizony Marci szinte azonnal szót értett a mi kis energia bombánkkal. A séták rendszeressé váltak, és 1,5 év után, végre össze is bútorozhattak))
Az építkezésünk lassan a véghajrába ér. Napról-napra előrébb jutunk, szépülünk. Erre a hétre a hiányzó járólapok letétele, és a festés jutott.
Szerencsére a befelé jövő kutyáink mellett, a kifelé vezető ajtón is többen távoztak. Haza ment Zizi, aki éppen ifjú éveit éli, és már nagyon vágyott a kalandokra, emiatt a gazdi már az ivartalanítást is lebeszélte a doktorra, de Zizi meglépett ismét. Pali a németjuhász is, Füles a tacsi, új gazdit talált Timon, Mephisto, Pelyhes, Lea, Amy, Zsuzsi, Morisz, Mini, Erna, Iza, Szimóna.
Vasárnap ismét egy gazdikereső műsorral jelentkeztünk a Vörösmarty Rádió hullámhosszán.