ASKA napló 13. hét

Galuska gazdisodásával indítottuk a hetet. Beugrottak körülnézni a gazdik, mindössze annyi volt a feltétel, hogy van három kisgyermek is, akikkel együtt lakik majd a kutya. Az ismerkedés után eldőlt, hogy ennek az ismerkedésnek költözés lesz a vége. Már a fotó is megérkezett a három apró gazdi ölelésével.

Sok-sok dolgunk akadt mindjárt a hét elején. Az alsószentiváni telepünkön, ami mondjuk ki bátran az öreg ASKA kutyák otthona, eljött az éves oltás ideje. 64 kutyának kellett ismét megkapni az oltást, és a féreghajtást is. Ez bizony egy egész napos programra sikeredett, hiszen nem csak fogtunk, szúrtunk, hanem egy kicsinykét simizgettünk is. Elérkezett az ideje, hogy amint a téli bundától megszabadulnak a kisöregek, egy újabb fotózás következzen. Misi, a legvénebb, a maga több mint 10 évével, még mindig az ifjakat meghazudtoló fürgeséggel ugrott a nyakunkba. Róla szoktuk azt mondani, hogy olyan régen él már velünk, hogy talán már nem is akarna máshol élni. De, rajta kívül vannak még 5-6 évesek, 8 évesek is, akik nagyon szívesen indulnának új otthonukba. Tavaly készítettünk róluk egy bemutató filmet, és ennek köszönhetően az idősebbek közül is 15 kutya családba költözött. Nem nagy szám, az örökbeadási számunk képest, de nagy öröm, ha az úgynevezett esélyteleneknek is sikerült családot találni.

Suhancot is régóta látogatták már a gazdák, és amikor beteg lett, a kórházban is látogatták. Szerencsére csak az oltás gyöngítette le, a kis törpét. A leendő gazdik nem tudták még melyik lesz az a nap, amikor már elköltözhet. Amikor ment a telefon, hogy itt a költözés ideje, nagy volt a boldogság.

Zsuzsa doktor nénink ismét talált nekünk egy újabb gazdit, aki Rexet, az óriásra nőtt németjuhász keveréket fogadta örökbe, és segített is a hazaszállításban. Természetesen az kérdésre, hogy miképpen viselkedik a gyerek, azt a választ kaptuk, tökéketes kutya, mindenki imádja.

Ért minket egy hatalmas megtiszteltetés is. Szabó József úr, aki 89 éves, és Székesfehérváron született, és élte le az életét, meglátogatott minket, és 100.000,- Ft-al támogatta az ASKA menhely lakóit. Hálásan köszönjük a segítséget, a kennelek építésére fordítjuk az összeget, és a kennelre felszerelt tábla fogja megőrizni Józsi bácsi nevét.

A következő gazdihoz költöző, Attila, a 8 éves cane corso legény lett. Sokat gondolkodtunk, vajon mennyi esélye van ennek a behemót legénynek, a maga 8 évével, hogy családot találjon? Voltak látogatók, akik megnézték, simizték, de 8 éves elmúlott, hát nem sok van már hátra, inkább nem viszik el. Így aztán családban maradt)) Egyik kollégánkhoz költözött, és bár az első napokban úgy tűnt soha nem lesz házőrző belőle, hiszen nagyon kedves, szelíd, kezes. Nem is őrzi a házat, max. úgy, hogy keresztül esik rajta, aki belép. Bárkit beenged… csak ki nem enged senkit. Ez sem rossz variáció, a család védelmére.

Egyeztettünk az Eszkuláp Egyesülettel, Morzsi, a szintén 8 éves, szálkás tacsi ügyében, mert gazdája meghalt, és nagy szüksége lenne, egy nagy családra, leginkább sok-sok kisgyerekkel, akik le tudják foglalni, Morzsi szerte ágazó figyelmét. Már több mint egy éve, csak egy kennelben élt gazdája halála óta, és a hozzátartozók látogatták. Nem csoda, hogy unatkozott egyedül. Meg is beszéltük, hogy az egyesület átveszi Morzsikát, de közben újra meghirdettük Amit, a fekete, aprócska, görbelábú tacsi lánykát. A fotót meglátva, jött az üzenet, hogy Ami is költözhetne, őt is tudja fogadni az Eszkuláp egyesület. Nagyon köszönjük, mert nekünk hatalmas segítség, még ha csak aprócska kutyák költöznek el. Több okból is, mert lesz szabad kennel, ahova beköltözhet a következő ügyfelünk, illetve bár aprók a tacsik és keverékeik, de nagy a mozgásigényük, és ha nincsenek lemozgatva, akkor bizony rosszalkodnak.

Két programra is készülünk már a héten. Az egyik rendezvény április 26-án lesz, a vakvezető kutyák világnapján, a LÁRKE egyesülettel karöltve, a másik pedig májusban, a gyereknapi bulldog party lesz. A részletekkel rendszeresen jelentkezünk.

Pimaszt is ismét promozzuk, és készül film is, hiszen már nagyon unja a banánt, legalábbis, amikor bent van a kennelbe, akkor látványosan tudja játszani a sértődöttet. Mikor meg kijövünk sétálni, akkor levakarni sem lehet rólunk, mintha mágnessel kapcsolódnánk. Nagy szüksége van egy gazdára már, hiszen még tavaly érkezett hozzánk Mórról.

Visszakerült Mogyoró, 4 hónap örökbefogadás után. Az apró tacsika keverék, úgy ahogy kell, eljátszotta, hogy megvédi a családot, hiszen pici a bors, de mégiscsak egy vérmes házőrző van a fekete bundácska alatt, és ezerrel vicsorogva jelezte, ő az úr a házban, ha idegen érkezett. Ezt a helyeztet nem tudták kezelni a gazdák, és segítséget kértek egy „kiképzőtől”, aki bizony nem javított, de rontott a helyzeten. Így amikor ismét találkoztunk, mi is a morgó, vicsorgó legénykével találkoztunk, de egy kis beszélgetés, és megnyugodott. Elmondták a gazdák, bizony harapások is történtek, mert azt tették, amit a kiképző mondott. Amikor vicsorgott, akkor szépen megpróbálták megnyugtatni, és simogatni, és vissza kapott. Ezzel pont az érték el, hogy Mogyoró azt értelmezte ezekből a jelekből, ezt várják el tőle, hogy vicsorogjon, hiszen akkor jön a simogatás, beszélgetés. Egy rossz kiképzői tanács miatt vesztette el Mogyoró a családját. A család nagyon sajnálta, és megsiratták, de nem merték vállalni tovább a gondozását négy kisgyerek mellett, félve attól, hogy egyszer a gyerekeket is megtámadja, mert a „kiképző” szerint időzített bomba. Lenne néhány szavam a kiképzőhöz, leginkább, hogy jó messzire dobálja el a kiképzői papírját, és ne nagyon akarjon kutyákkal foglalkozni. Hétvégén ismét megérkeztek a sétáltatók, akik Mogyorót is elvitték sétálni, és náluk sem volt semmi gond, tökéletesen viselkedett a séták alatt, pedig számára idegen emberekkel indult sétálni.

És persze gazda jelöltek is jöttek, így talált gazdára Kifli, aki már nagyon megérdemelte, hogy elköltözzön, hiszen már ő is több hónapja élt nálunk, sőt mondjuk ki bátran, itt nőtt fel. Nagyon rossz körülmények közül került hozzánk Gyulajról, itt találkozott életében először szeretettel, pórázzal, és szabályokkal. Nagyon okos kiskutya lett belőle. És eljött Morci napja is, aki már egyáltalán nem morci, pedig amikor hozzánk került, akkor pont ezért kapta ezt a nevet, mert olyan volt, mint egy zsémbes emberke. De, ő is szépen lenyugodott, más kutyákkal is nagyon jól viselkedett, és a játékszabályokat is megtanulta. Szépséges fekete bundájában sikeresen illegette magát, és gazdit is nyert magának.

És, ha azt hittük, jól zárjuk a hetet, akkor tévedtünk. Mindjárt úgy indult a nap, hogy egy nagyon apró babakutyát dobozban dobtak ki Székesfehérváron. Nem tudni mikor evett szegényke utoljára, de nagyon óvatosan kell etetni, mert nincs az a mennyiség, amire azt mondhatnánk, hogy nem tudja megenni. Sokat kell erősödni, a jelenleg még mini staffordnak kinéző kiskutyának.

És persze ismét utcára került idős kutyákkal találkoztunk, sőt az ajtót is verték, hogy vasárnap lehet kutyát leadni? Tesco parkolóban is vártak minket egy aprócska csivivel. Szerencsére rutinos kutyás vette észre a törpe kiskutyát az autók között. A chip alapján értesítettük a gazdát, aki nevetve közölte, akkor megint kiugrott a kocsiból, mindjárt jön, bent vásárol. De, azért még befejezte a vásárlást, majd komótosan kisétált a kutyájáért.

Amikor már azt hittük, talán vége a napnak, akkor jött a rendőrségi értesítés, egy tragédiáról. Egy ember úgy döntött, véget vet életének, és a sínekre feküdt, szeretetett kutyáját is magával víve. Szerencsére sikerült megakadályozni a tervét, és az állat elhelyezéséhez kértek tőlünk segítséget. Egy borzasztóan sovány, legyengült, 12 éves kutyával vártak bennünket a vasútállomáson. Nagyon szelíd, kedves jószág. Jelenleg kórházban van, reméljük sikerül felerősíteni.