Egyik örökbefogadónk jelentkezett, hogy az udvarukban egy icinyke-picinyke, nagyon remegő kiskutya van, akivel az ő kutyájuk erősen szemez. Ment is a kolléga, és hozott egy nagyon picinyke csivi keveréket, aki valóban remegett, mint a kocsonya. Nem csodálom, hiszen, egy erősen kismalacra emlékeztető, dagi staff szemezett vele, és nem nagyon értette, hogy mi is az a pici valami.
Amint felkerült a fotó, már, jött is az értesítés, hogy ez a kiskutyát hirdetik eladásra. 45.000,- Ft-ért. Ekkor már tudtuk, ez barátságos történet lesz. Meg is jelent 2 hölgy, egy oltási könyvet lobogtatva, miszerint ez a kutya, az ő kutyájuk, és nem is tudom már a szavakat, de a lényege, hogy egy koszos, szaporító telepről „mentették”. Itt már a vérnyomásom emelkedésnek indult, hiszen, milyen mentés az, amikor mindjárt megy a kutya a hirdetési oldalra, jó pénzért. A következő variáció arról szólt, hogy fedező kan kellett, de utálja őt ez a kis dög, és megszökött. Itt már ismét szaladgált a vérnyomás felfelé, már nem sok kellett, az ügy lezárásához. Mivel nem volt semmilyen azonosítója, az oltási könyv meg valahogy nem stimmelt, jött az ominózus kérdés, hogy akkor adásvételi kellene, amivel igazolja, hogy valóban az övé az eb. Gondolom, nem mondok újdonságot, hogy ekkor már jött a nehogymá, hát hogy lenne ilyen, ne szórakozzak, mert hívja a rendőrt, hogy elloptuk a kutyát. Uccu, tegye, de legyen kedves még most, és itt, és akkor nem jár külön macerával részünkről az eljárás. Hívja a rendőrséget, vegyünk fel jegyzőkönyvet, regéljék el, mi az oka, hogy itt egy kutya, egy oltási könyv, meg egy hirdetés, hogy árulják. A válasz a középső ujj volt, meg néhány kedves szó, miközben kitessékeltük a két tüneményt. Azóta is nálunk a kicsi, mert senki sem tudta igazolni, a valós tulajdonjogot. Most már kezd megnyugodni, a remegés is abbamaradt.
Segítséget kértünk, és kaptunk is. Azt tudjátok, hogy tavaly megkezdtük a telep bővítését, még vissza van a tereprendezés, illetve a kifutók elkészítése. Viszont, menetközben, pakoljuk, rakodjuk az ebeket, és elindulunk az elejéről, a legrégebben készült kennelektől újra. Új aljzat, új kennelek készülnek ott is, hiszen már 14 éve épültek. Ahhoz, hogy ez döccenés mentesen menjen, ahhoz le kell üríteni egy-egy sor kennelt. Jelenleg 22 kennelből költöztek ki az ebek, de ugye nem fix a létszámunk, sosem tudható, mikor érkezik új kutya, tehát előre kell gondolkodni. Kértük, aki be tud vállalni, egy-egy ebet, tegye meg. Így költözött el Alina, és Hófehérke.
Érkezett hozzánk egy nagyon elkeseredett család, mivel meghalt a kiskutyájuk, aki valamikor szintén ASKA kutya volt, és tanácsot kértek, vajon ki lehetne, aki betölti az űrt, amit Perdi hagyott maga után. Maszk lett, aki végül is elnyerte a család szívét.
Természetesen voltak csavargók, akik a chipnek vagy a fotónak köszönhetően hazamehettek, Joy, Cézár, és Jorky.
Kifogyott a tápunk, és ismét Ti segítettetek kedves támogatóink. Volt, aki egy zsákkal érkezett, volt, aki 10 zsákkal. Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a támogatást.
Szeretnénk tanácsot kérni tőletek, hátha valaki már találkozott ilyen esettel. Van egy kiskutyánk, aki már annyira nem is kiskutya. Ő Snoopy. Tüneményes, játékos, gyönyörűen megy pórázon, de mindent szétszed. Mindegy, hogy ház, raklap, műanyag fekvő, szőnyeg… Teljesen mindegy neki, hogy egyedül van, vagy társaságban. Néha napokig is szépen használja ezeket a dolgokat, majd jön valami szikra a buksijában, és rombol. Már bekentük ecettel a dolgait, az sem érdekli, ugyanúgy darabol. Hiába kap rágókát, játékot, bármit. Van valakinek ötlete, még mivel próbálkozhatnánk? Mert így bizony sosem lesz gazdája.
Ismét érkezett egy nagy pocakos mami, aki nem sokáig volt pocakos, 2 nap múlva a zsemle színű mamika, 5 korom fekete apróságnak adott életet.
Pénteken, egy különleges adással leptük meg a Vörösmarty Rádió hallgatóit. Úgy zajlott a műsor, hogy nem csak hallgattak, de láttak is bennünket a web kamerás közvetítésnek köszönhetően.
Szombaton nagyon sokan jöttek el hozzánk ismét, bár nem volt sétáltatás, mivel ismét itt volt a cirkusz, és emiatt a lomos vásár ismét előttünk pakolt ki. Az ilyen napokon még nekünk is nehézkes a bejutás a saját telepünkre, a látogatóknak pedig jóval távolabb kell leparkolni, de nem adták fel. Rozihoz már tudtuk, hogy érkezik egy kis család, akik szeretnék megismerni, és persze az ismerkedésnek örökbefogadás lett a vége. Toti, vagy ahogy mi hívtuk, a kis bohóc, aki két lábon is táncolt, szintén gazdira talált. Goldi, már megismerkedett a családjával, és tudta is, hogy szombatra elkészül a házikója, akkor jönnek érte, és ez így is történt. Lina, a roti lánykák közül a félénkebb, bátortalanka, pedig egyelőre még csak ideiglenesen költözött gazdihoz, de tudtuk, az ideiglenes gazdik már nem szoktak lemondani a befogadott ebekről. Eljön majd a nap, amikor véglegesítjük az örökbefogadást.