ASKA napló 11. hét

Szerelem tüze ég, fiatal szívében… és nem csak egy legénynek, hanem sok-sok fiatal legénykének. Elég egy leányzó, aki bájait kínálja, és máris csapatostól követik a hódolok. Ez történt Dunavecsén is, ahogy az ifjú lányka, vitte magával a legényeket. Ami leginkább elszomorító a történetben, hogy a befogott kutyák közül, mindössze egy kutya volt chipes, és voltak oltásai. A többi legénykéért is jelentkeztek a gazdák, és mindigvolt kifogás, hogy miért nincs chipje, és oltása.

 A befogadott, a talált, csak most kaptam szöveggel, lássuk be, már tele a padlás. Egy kicsinykét, ha belekukkantunk a humán orvoslásba, akkor most egy igazán jó példa van a kanyaró járvánnyal kapcsolatban arra, hogy a védőoltásoknak mi a jelentősége. Pontosan ugyanide vezet az, hogy az állatok nincsenek oltva. Ma, már pedig nem csak az úgynevezett kötelező, veszettség elleni védőoltást kellene beadni az állatoknak, hanem a fertőző betegségek ellen is illene oltani. Mostanra több generáció kutya nőtt fel úgy, hogy nem csak ő, de a szülei, és a nagyszülei sem kaptak védőoltást, tehát a legkisebb fertőzéstől is, ami mondjuk, egy oltott kutyának meg sem kottyanna, beteg lesz, és kóborlása során viszi tovább a fertőzést.

Sokszor ennek látható külső jele nincs is. A kombinált oltás beadása után, bizony sokan legyengülnek, és vannak nagy számban, akiket kezelni is, hiszen az oltóanyaggal tulajdonképpen a vírust kapja az eb, ami a már benne lévő kórsággal együtt ledöntheti a lábáról. Így volt ez Irmával is, aki bizony már 1 hónapja ült a karanténban, mire eljutott odáig, hogy már rendben van, és megkezdődhet a gazdakeresés.

A kullancsról is ismét szót kell ejteni, mert bár azt hittük, hogy majd a hideg idő, megtizedeli a kullancsok számát, mondjuk ki bátran, tévedtünk. Egymás után érkeznek a kutyák, tele kullanccsal, és bizony már olyan állattal is találkoztunk, akinél már a babézia is diagnosztizálható volt.

Hívtak minket olyan fiatal, és való igaz hiperaktív kölyökhöz is, akit utcán találtak, csak felvittek a lakásba addig. Ezen időszak alatt az ebecske gyorsan tanulva, máris szobatiszta lett. Erre már csak a menhelyen jöttünk rá, hiszen egyáltalán nem piszkított a kenneljébe se. A felvetésünket a gyors tanulásról, mindenki értelmezze belátása szerint.

Szerencsére mostanában kelendőek lettek a staffjaink. Ez talán köszönhető annak is, hogy tényleg okosak, szocializáltak, ivartalanítottak, és persze szépségesek. Erre a hétre Brünhildának jutott gazdi.

Volt futás ismét esti időpontban is, amikor gazduram hazaérve azt tapasztalta, hogy nem bír bejutni a saját terciájára, mert két igencsak vakkantós eb állja az útját, pedig legjobb tudomása szerint neki nincs is kutyája. Így került egy éjszakára hozzánk, majd haza Betyár, és Kókusz.

A múlt hét végén gazdihoz költözött Remény, aki ugye még rendszeres orvosi ellenőrzés alatt áll, így találkoztunk a héten is, a kontroll után. Nagyon sokat változott már Remi, már ennyike idő után is látszik a ragaszkodás, ahogy a gazdit követi, és bizony már nem szívesen távolodik el tőle. És ez így van jól, ők egy életre társak lettek.

A héten mutattuk be Alinát is, aki bár még a kora alapján, még csak egy középkorú hölgy, de a logó cicik, és a megőszült pofi mutatja, hogy bizony ő nem volt más, mint egy tenyészállat, akinek az volt a dolga, hogy világra hozza az utódokat, akiket eladhattak. Egyre többször futunk bele, ezekbe az ocsmány szaporítós történetekbe, de valahogy nincs eredmény. Mindig újabb, és újabb, és újabb ártatlan lények kerülnek a látóterünkbe…

Remény családjáról már beszéltünk, és szépen alakulnak is a kapcsolataink. Jennynek már kérője is akadt, de még meg kell várni az oltásokat, utána költözhet új otthonába, addig is a leendő gazdi rendszeresen látogatja.

Szavanna, ő Remény tesója, is sokat változott már. Ma már nem a földön fekve várja a kajaosztást, hanem, ahogy a többiek, ő is a kennel ajtóban két lábon állva lesi, mi lesz az aznapi ebéd, sas szemekkel figyelve, nehogy esetleg valaki mást is kapjon. Pedig Ő is tagja annak a kis csoportnak, akik többször is esznek, pont a nagyon karcsú derék miatt.

Szombaton gyönyörű napsütéssel indult a nap, ami azután olyan igazi, lassú csepegős esőre váltott. Ez az eső az a fajta, amikor azt hisszük, alig esik, csak mikor már csavarni lehet a vizet a ruhából, akkor döbbenünk rá, hogy bizony eláztunk, nem is kicsit. Na, pont ilyen volt a szombat. De, az ázással többen is így jártunk, hiszen rengetegen voltak a telepen. Nagyon sok sétáltató érkezett, és nagyon sok kutyakereső gazdi. Az üres kennelek láttán, azonnal tudták, hogy akkor akikkel idejövet találkoztak, és csapatostól vonultak, azok is mind ASKA lakók voltak. Ginának, aki Goldi lesz volt ismerkedős napja, eljött az egész család, és jó nagyot sétáltak együtt. Megbeszélték, már csak 1 hét, minden elkészül az új lakó fogadására, és jönnek, hogy Gina is elköltözhessen.

Kicsit fura lehet azoknak a szombat, akik ritkán járnak nálunk, mert ilyenkor bizony ezer a dolog. A sok diákkal is foglalkozni kell, a kutyákat felkészíteni a sétára. Előre nem tudunk ilyenkor dolgozni, hiszen nem tudható, aznap kik lesznek a sétáltatók, mert mindig a sétáltatóhoz kell a megfelelő ebet kiválasztani. Közben persze érkeznek az örökbefogadók is, és amíg valakivel éppen a soron sétál az éppen ügyeletben lévő kolléga, a többiek türelmesen sorakoznak, és várnak))) Várakozási idő alatt találkozhatnak a sétából visszatérő ebekkel is, hátha éppen az a kutya lesz, akit kiválasztanak. Ez történt Ellikével is, mert eljöttek őt megnézni, de elment sétálni. Közben úgy gondolták a gazdik, hogy megnéznék Csalát, mert látták a fotóját, és nagyon tetszett neki a kislány. Persze a személyes találkozó után, indult a séta, ahonnan már úgy jöttek vissza, hogy örökbefogadnák Csalát. Míg ide eljutottunk, Ellike is visszatért, és azért bemutattam őket egymásnak, ők meg Ellit Csalának, majd két kutyával ment haza a pár.

Csak azért, hogy még véletlen se legyen eseménytelen a vasárnap, még egy autópályás kergetőzés is volt az estében, ahol a szürkületben a kisebb termetű barna kutya becserkészése, azért nem volt annyira játékos feladat.