© Minden jog fentartva 2023
A múlt héten már meséltem Almáról, akinek a története már lassan a csoda kategória, hiszen olyan nagyon akar élni ez a leányzó, hogy zokszó nélkül tűrte a kezeléseket, szépen eszik, és küzd! Ez pedig nagyon fontos, hogy ő is akarja a gyógyulást, és Alma élni akar. Már feláll, sőt ha még csak remegő lábakkal is, de sétál. Minden ismeretlen zajtól, rettegve, remegve fekszik le, de csak időre van szüksége, és nem lesz baj. Elfogadja az irányítást, az útmutatást. Az oltási programja is elkezdődött, és nagyon keressük neki a megfelelő, gondos, türelmes gazdit, aki egy életen át vállalja, hogy szeretni fogja, és vigyáz rá.
Mindig nagy öröm, amikor bejelentkeznek az ebeink, de milyen nagy boldogság, amikor olyan kutyáink találkozhatnak ismét egymással, aki együtt indultak valamikor. Bella és Liza is találkozhatott egymással ismét, és bizony olyan szépségesek egymás mellett, hogy öröm rájuk nézni. Morgó, a csípek, rúgok harapok legényke is rendszeresen jelentkezik, és már kozmetikában is járt, és persze nagyon csini lett.
Kerültek hozzánk ismét kutyák, úgy ahogy az lenni szokott. És persze ezzel együtt a fura történetek. Mert kaptunk egy hívást vasárnap, hogy megszökött a stafford, aki bizony nem nagyon kedveli a kutyákat, és nem boldog a gazda, mert ebből baj lesz, van-e valami infónk? Nincs. Majd másnap az arról a településről érkezett a staff. Telefonszám visszakeresése, és boldogan jelentkezünk, hogy ő volt-e, aki kereste a kutyáját? Igen, de már tárgytalan, mert megtalálta, és el is altatta az állatorvos. Huha, akkor bocsánat, mert befogtunk egy vágott fülű staffot. Na most tessenek figyelni, a következő mondat hangzott el: Megtalálták? Akkor megyek érte. Na, most akkor mi van? Most elaltatták, vagy sem? Az övé, vagy sem? Sohasem tudjuk meg. A szám kikapcsolva ezek után.
Majd a másik staffra is többen ráfutottak, és 5 percen belül kettő jelentkező is állította, hogy övé a kutya, aki nem chipes, de mindketten állították, hogy most kapták, mert még törzskönyve is van. Na, itt már fejvakarás volt, hogy oké, akkor mindegyik jelentkező ballagjon be a hivatalba, mutassa be az oltási könyvet, fizesse ki a bírságot, majd ballagjon a kutyáért, itt chip és oltás, majd mehet haza. No, valahogy ismét oda jutottunk, hogy senki nem jött a kutyáért.
Ezen a héten volt segítségünk, akik a fotózásban segédkeztek, mert nem olyan egyszerű ám az a fényképezés. Nem mindenki modell alkat, és nehezen tűri, ha séta helyett, pózolni kell.
Közben persze még szépítkezés is volt. Bea, akit már régóta ismerünk, hiszen asszisztensként dolgozik a kórházba, és kivétel nélkül ismeri a kutyáinkat, no és persze ASKA kutyákat is fogadott már örökbe, úgy döntött kutyakozmetikus is lesz. És, ha már ez a szakmát is kitanulja, akkor eljön, és segít nekünk, megszépíti az ebeinket. Ez oly jól sikerült, hogy Szépike, még csak az asztalon fésülködött, a fotója pedig felkerült a netre, a gazdi meg rohant. Meg elég volt egy fénykép, ami alapján a gazdi úgy döntött, hogy megtalálta álmai kutyáját. A személyes találkozó, ezt persze csak fokozta, szóval Szépike megszépült, majd Dorka lett, és gazdihoz költözött.
Megérkezett végre az új autónk is. Már nagyon-nagyon vártuk. Szép, jó, csillog-villog, mi pedig boldogan mosolygunk.
Vendég a háznál, öröm a háznál. Székesfehérvár polgármestere, Dr Cser-Palkovics András jött el hozzánk. Most volt az első alkalom, hogy meglátogatta az ASKA menhelyet. Tudott rólunk, sőt a havi jelentéseinket is látja, hiszen a székesfehérvári kóborkákról nyilvántartás kell vezetnünk, és ezt továbbítani az önkormányzat felé, de még nem látta személyesen sem a menhelyet, sem a lakókat. Ennek is elérkezett az ideje. Büszkék voltunk, hogy dicséretet kaptunk, nem csak az állatok elhelyezése miatt, hanem bizony a gyerkőcök is szépen viselkedtek, és mindenki kollektív farkcsóválással üdvözölte a vendégeket. Volt idő elmesélni, a gondjainkat, és a fehérváriak állattartásával kapcsolatos tapasztalatainkat.
Itt járt Kiara is, jött az utolsó szurira, és már nagy lány lett, csak az ivartalanításra kell visszajönnie. És bejelentkezett Molly (nálunk Xénia), aki egy baleset után került hozzánk törött medencéjével, és az ideiglenes befogadóból lett a végleges gazdi, hiszen úgy összenőttek a gyógyulás hetei alatt, hogy dehogy adta másnak a befogadója, örökbefogadta.
Jött a jó idő, és jöttek a viharos esték. Bizony a 11 éves Betyár is világgá indult, úgy megrettent, amikor a szél kitárta a kertkaput. Diva is hasonlók miatt indult világgá, és 2 napig bújdokolt, mire végre megtaláltuk a bokrok között rettegő leányzót. Ez a nap a rettegő németjuhászoké volt.
Már fentebb is meséltem, hogy az ideiglenes befogadók általában végleges gazdikká válnak. Így lett ez Lexi esetében is, amikor addig-addig készült a gazdi kereső film, és videó, meg ideiglenesbe hazaviszem, aztán ha lesz jelentkező… Aha, ezt már akkor tudtuk, amikor hallottuk, hogy a befogadó elveszett a kiskutya szemeiben))
Hétvégén ismét nagy séták voltak, és persze jöttek a gazdik, hiszen többen is készültek már a költözésre, csak az ivartalanítás volt vissza. Így hát Paula, és Iza is gazdihoz költözött. Minit meglátni és megszeretni, csak egy pillanat volt, és már csomagolt is, és költözött, oly nagy volt az összhang.
A jó időben a kutyáink bandáztak a nagy séta után, és bizony még a lehetetlent is megoldottuk, amikor anyuka, két legénykével jönne sétáltatni kutyust. De, ki fogja a póráz végét? Megoldjuk, Ebby szépen sétál úgy is, ha két pórázt csatolunk a hámra, így mindkét legényke nagyon boldog volt, hiszen mindenkinek volt kutyája)))
Köszönjük a feliratkozást!