© Minden jog fentartva 2023
A szilveszter ismét úgy érkezett, ahogy azt elmúlt években megszoktuk. Felelőtlen szomszédok, akik már tulajdonképpen az év utolsó hetében megállás nélkül lőtték a rakétákat, már megalapozták a talajt annak az őrületnek, ami aztán kitört az év utolsó napján. Már karácsony első napján repültek a tűzijátékok. Szilveszter éjjel, látható volt az interneten, és hallható a megállás nélkül csilingelő telefonjainkban, hogy kemény hét áll előttünk. Döbbenetes számban tűntek el ismét állatok.
Cicák, kutyák, de még szamár is volt a kereső listán. Nem véletlenül gyűjtjük ezeket az adatokat, a legtöbb esetben az ijedt állatokat nem egyszerű megfogni, hogy azután a chip, vagy biléta alapján be lehessen őket azonosítani. Nagy segítség, amikor érkeznek a fényképek, vagy a pontos leírások, és ezek alapján össze tudjuk kapcsolni a megtalálót, a kutyáját kereső gazdival.
Majd elérkezett a reggel, és egymás után jöttek a bejelentések. Eltűnt a kutya egy pillanat alatt…, kutya van a kertben, pedig nincs is kutyánk… Innentől már az volt a kérdés, hogy vajon a befogott állatok közül hány olyan lesz, akinek nincs chipje, hány olyan lesz, akinek ugyan van, de nem regisztrált.
Mindez pontosan így is történt, mint egy előre megírt rossz forgatókönyv. Akinek volt chipje, ott könnyű dolgunk volt. Chip olvasás, telefon, és már érkeztek is a gazdik. Akiknél nem találtunk azonosítót, ott maradt a megszokott módszer a fotó, és reméltük, hogy gazdi, vagy szomszéd, vagy a barát ráismer, és mindenki hazakerül. Akikben volt ugyan chip, de nem szerepeltek a rendszerben, ott bizony ismét indult a nyomozás. Minden gazdát tájékoztattunk, menjen az orvosához, és beszéljék meg, miért is nem szerepel a nyilvántartásban az eb.
De, persze nem csak rossz hírek voltak. Az év utolsó hetében pihenőre tértünk mi is, és csak ügyeleti rendszerben dolgozunk. Ez az egy hét kimaradás, bizony meg is látszott, mert a nyitás napján, egymás után érkeztek az örökbefogadó gazdik. Pedig ez, ebben az időszakban nem megszokott, hiszen ilyenkor általában azok a gazdik érkeznek hozzánk, akik elhagyták ebeiket, és kapták a telefont, hogy megtaláltuk, jöjjön érte.
A karácsony utáni testmozgást sem hanyagoltuk, hiszen ismét egy ritka esemény történt. Egy beomlott rókalyukban sírdogáltak a kölykök. Az enyhe időben természetesen lehetőség volt a sárban való dagonyázásra, cuppogásra, és küzdésre, hogy egyáltalán a megadott helyig eljussunk. Bár vannak jó hosszú francia botjaink, mégsem sikerült elérni a kölyköket az apró lyukon. Nem maradt más választás, ásni kellett. Aki próbált már cuppogó sáros földet ásni, és arrébb dobálni, van elképzelése arról, mennyi munkával jár ez az egyszerűnek látszó feladat. Mindezt oly mélységig kellett elkövetni, hogy akár egy felnőtt ember is beleférjen, hiszen onnan még tovább kellett mászni a kölykökért. A történet szerencsésen ért véget, sikerült a babákat kimenteni.
Első ránézésre nincs velük semmi baj, persze az ilyenkor szinte természetese, megszámlálhatatlan bolhák, és a kihűlés itt sem maradt el. No, és persze azok a fránya férgek, amik a pocakban éltek addig, amíg meg nem kapták az első féreghajtó adagot, aminek a hatását már hamarosan láttuk is.
Természetesen ezen a héten is gondoltak ránk támogatóin, 75 kg kutyatáp, 2 rúd szalámi, és 2 konzerv is érkezett az ebeknek.
Így mindjárt kezdésnek gazdis lett Szimi, Ropi, Rex, Műzli. Az eddig ideiglenes mamiknál élő csemetéink is gazdára találtak, gondolom, nem lep meg senkit, hogy az ideiglenes mamik fogadták őket örökbe. Így hát csatlakozott a gazdis csapathoz Noé, Ropi, Csili, Mary Poppins, és Peggy is. Brúnóval a héten többször is összetalálkoztunk, de ezt már megszoktuk, az elmúlt 9 évben Brúnón minden év, január, februárban úrrá lesz kalandvágy, és megy, megy… Kormi hazajutása nem tartozott az egyszerű esetek közé, hosszas nyomozás előzte meg, mivel bár chippel rendelkezett, de az orvos nem regisztrálta a rendszerbe. Sikerrel jártunk, és a gazdik nagyon boldogan vitték haza Kormit.