Nem vagyunk egyformák. Mi emberek sem, és bizony állataink sem. Van lelkünk (embereknél oké, ez nem mindig mondható el), és a különböző helyzeteket, szituációkat másképpen, máshogyan reagáljuk le. Legyen szó,  bármilyen eseményről, vagy éppen az aktuális időjárásról. Különösen igaz ez akkor, ha, egy műtéten esünk át, ami stresszes, és akár fájdalmas is lehet. Volt már több olyan kutyánk, aki akár az injekciós tű látványától is elájult, és olyanok is, akik amint meglátták, már visítottak, holott még a közelükbe sem mentünk. Van ilyen emberben is, tudjuk, hiszen nem vagyunk egyformák. Van,  aki érzékenyebb, van, aki finoman fogalmazva, hisztisebb.

Az ASKA menhelyen minden kutya átesik az ivartalanítási műtéten, és a legtöbb kutyánk észre sem viszi, hogy mi is történt, csak annyit, hogy néhány napig egy lámpabúra díszeleg a fején. Vannak, akik egy kicsit bágyadtabbak, csendesebbek lesznek a lábadozás idején, de a legtöbben simán átvészelik.

2018. év vége, bizony nagyon szomorúra sikeredett. Hiába volt a sok figyelem felhívás, hogy minden állattartó készüljön fel arra, hogy közeleg a szilveszter, és vele együtt a petárda, és tűzijáték időszaka. Tudjuk, hogy vannak ugyan jogszabályok, de nem fogják továbbra sem betartani, hogy 31-én este 18 óra, és hajnali 6 óra között lehet használni az eszközöket. Mindig lesznek, akik már az előtte lévő napokban is lövöldözni fognak. És mindezek ellenére, még 31-én délután is, póráz nélkül sétáltak a kutyáikkal a gazdák, utána pedig érkeztek a zokogó telefonok, hogy elfutott a kutya.

Bevallom őszintén, nem a mi ötletünk volt a léleksimogató nap. Az idősek otthonának egyik gondozó hölgye keresett meg minket, hogy volna-e arra lehetőség, hogy egy kis simogatásra ellátogatnánk hozzájuk, hogy a bentlakó, illetve bejáró idős emberek találkozzanak a kutyáinkkal, összekapcsolava egy kis beszélgetéssel, hogy miképpen kerültek hozzánk, és mit kell tudni róluk, illetve a menhelyről. 

Jó is úgy kezdeni a hetet, amikor érkeznek a gazdik egymás után, az elkóborolt kutyáiért. De, ők legalább eljöttek. Így került haza gyorsan Dani és Masni, és Morpheus is. A gazdis kutyák számát gyarapítottuk ismét, hiszen nem csak a csavargók kerültek haza, hanem új gazdikat is sikerült találnunk. Leila is fogott magának családot, Rocky pedig, aki már többször is nekifutott a gazdisodásnak, pontosan háromszor került már vissza. Mindig bajt okozott, rombolt, és menekülni akart. Na, de most!!!

Mert nálunk mindig történik valami. Most éppen Bitang alkotott, mert Bitang, bitang rossz. Mert neki mindent látni kell, mert mindenre kíváncsi. Most éppen valahogy, fogalmunk sincs hogyan, de felmászott a kennelben lévő kutyaház tetejére, és onnan leugrott, aminek az eredménye, hogy nagyon csúnyán kificamodott a lába. A bibis lábát naponta kell kötözni, és borogatni. Mert Bitang, bitang rossz. 

Kell-e attól nagyobb boldogság, amikor érkezik hozzánk egy egész kis család, mami az öt csemetével, és sikerül felnevelnie, és nekünk pedig gazdit találni nekik. Ettől már csak az a nagyobb boldogság, amikor a mami kutya is végre révbe érhet, és még csak nem is kellett olyan sokat várakozni. Így volt ez Mankával, aki amint a kölykök elköltöztek, rá egy hétre már indulhatott is új otthonába. .