Sokat gondolkodtunk, sokat beszélgettünk arról, hogyan legyen az elkövetkezendő időszak. A teljes káosz idején, zártunk, és nem fogadtunk látogatókat. Ezzel a látogatókat, és természetesen magunkat is védve. Most már kezd tisztulni a kép. Azt is látjuk, hogy az utcára kerülő állatok száma nem csökken.

Most egy új világot élünk, vigyázzunk egymásra.

Vannak kutyáink, akikre azt szoktuk mondani, beragadtak. Mert valamiért még mindig nálunk vannak, miközben társaik már réges-régen gazdánál élnek. Olyan kutyánk is van, aki 8 éve vár, kamasz kora óta nálunk lakik.

Jó is úgy kezdeni a hetet, amikor érkeznek a gazdik egymás után, az elkóborolt kutyáiért. De, ők legalább eljöttek. Így került haza gyorsan Dani és Masni, és Morpheus is. A gazdis kutyák számát gyarapítottuk ismét, hiszen nem csak a csavargók kerültek haza, hanem új gazdikat is sikerült találnunk. Leila is fogott magának családot, Rocky pedig, aki már többször is nekifutott a gazdisodásnak, pontosan háromszor került már vissza. Mindig bajt okozott, rombolt, és menekülni akart. Na, de most!!!

Mert nálunk mindig történik valami. Most éppen Bitang alkotott, mert Bitang, bitang rossz. Mert neki mindent látni kell, mert mindenre kíváncsi. Most éppen valahogy, fogalmunk sincs hogyan, de felmászott a kennelben lévő kutyaház tetejére, és onnan leugrott, aminek az eredménye, hogy nagyon csúnyán kificamodott a lába. A bibis lábát naponta kell kötözni, és borogatni. Mert Bitang, bitang rossz. 

Kell-e attól nagyobb boldogság, amikor érkezik hozzánk egy egész kis család, mami az öt csemetével, és sikerül felnevelnie, és nekünk pedig gazdit találni nekik. Ettől már csak az a nagyobb boldogság, amikor a mami kutya is végre révbe érhet, és még csak nem is kellett olyan sokat várakozni. Így volt ez Mankával, aki amint a kölykök elköltöztek, rá egy hétre már indulhatott is új otthonába. .