2018. május 12-én, szombaton, 10-15 óra között örökbefogadó, és adomány gyűjtő napot tartunk az ASKA menhelyen. Nagyon sok kutyánk került gazdakereső státuszba, oltási programjuk véget ért, és szeretnének mielőbb szerető gazdinál lakni.

Aki ismeri Molnár Tamásné Zsazsát, jól tudja: nem kenyere a kertelés és a szépítgetés. Az Alpha Segítő Kéz Állatkórházi Alapítvány titkárának az állatvédelem jelenlegi helyzetéről is határozott - és finoman szólva sem hízelgő - véleménye van. És szerintem lehet is, hiszen nem ma kezdte: gyakorlatilag gyerekkora óta az elhagyott állatokért tevékenykedik.

Minden év, április harmadik szerdája, a vakvezető kutyák világnapja. Ma, őket ünnepeltük. A dolgozó kutyákat, akiket, ugyan látunk az utcán, de csak nagyon keveset tudunk az életükről. Ők azok, akik, amikor a hám rájuk kerül, már nem a játékos kutyák, hanem a komoly, felelősen dolgozó ebek, akik segítik gazdáik mindennapjait. Akik a gazdikkal közösen, életük minden percét együtt töltve, egymás rezdülését, jelzését figyelve élik az életüket.

Jó is úgy kezdeni a hetet, amikor érkeznek a gazdik egymás után, az elkóborolt kutyáiért. De, ők legalább eljöttek. Így került haza gyorsan Dani és Masni, és Morpheus is. A gazdis kutyák számát gyarapítottuk ismét, hiszen nem csak a csavargók kerültek haza, hanem új gazdikat is sikerült találnunk. Leila is fogott magának családot, Rocky pedig, aki már többször is nekifutott a gazdisodásnak, pontosan háromszor került már vissza. Mindig bajt okozott, rombolt, és menekülni akart. Na, de most!!!

Mert nálunk mindig történik valami. Most éppen Bitang alkotott, mert Bitang, bitang rossz. Mert neki mindent látni kell, mert mindenre kíváncsi. Most éppen valahogy, fogalmunk sincs hogyan, de felmászott a kennelben lévő kutyaház tetejére, és onnan leugrott, aminek az eredménye, hogy nagyon csúnyán kificamodott a lába. A bibis lábát naponta kell kötözni, és borogatni. Mert Bitang, bitang rossz. 

Kell-e attól nagyobb boldogság, amikor érkezik hozzánk egy egész kis család, mami az öt csemetével, és sikerül felnevelnie, és nekünk pedig gazdit találni nekik. Ettől már csak az a nagyobb boldogság, amikor a mami kutya is végre révbe érhet, és még csak nem is kellett olyan sokat várakozni. Így volt ez Mankával, aki amint a kölykök elköltöztek, rá egy hétre már indulhatott is új otthonába. .