Lehet, hogy most többen meglepődnek a cím alapján, hiszen 1-1 hétről szoktunk mesélni. De, most, ahogy azt már előre jeleztük, az utolsó héten, a menhely dolgozói valójában csak ügyeleti rendszerben leledzenek a telepen, ami azt jelentette, hogy az állatok napi ellátása a terv. Mondom, a terv, mert nekünk sosem sikerült még a terveinket pontról, pontra megvalósítani, mert az ebek nem hajlandóak tudomásul venni, hogy mit is terveztünk mi.

Csak annyit mondanék, hogy huuu, jó, hogy túl vagyunk rajta. Mindjárt úgy kezdtünk, hogy hamar gyorsan futás, mert egy sérültet nem tudnak ellátni a mentősök, annyira védik a kutyák. A dolgukat tették csak, és nem értették, hogy a segítség érkezett szegény gazdihoz, aki a hideg földön várta a segítséget. Ahogy ezen túl voltunk, egy sajnálatos halálesetnél kellett a befogás. Az aprócska tacskót nem volt egyszerű becserkészni a hatalmas tercián.

Talán ez volt a késő ősz, utolsó napsütéses hete. Mindenki élvezte a napocska melegét. Tudjuk, hogy lassan megérkezik a tél, és készülünk is rá. Ismét érkezett nagyobb mennyiségű fa anyag, amiből a kutyaházak fognak készülni, hiszen tudjátok, megnövekszik kenneljeink száma, és az új kennelekbe is kellenek házikók. Ha, már az adományoknál tartunk, akkor itt is szeretnénk megköszönni az AlphaZoo üzletlánc vásárlóinak, hogy gondoltak az ASKA kutyákra, és egy-egy konzerv, táp, jutalom falat bekerült az ASKA gyűjtőkosarába.

Minden év, április harmadik szerdája, a vakvezető kutyák világnapja. Ma, őket ünnepeltük. A dolgozó kutyákat, akiket, ugyan látunk az utcán, de csak nagyon keveset tudunk az életükről. Ők azok, akik, amikor a hám rájuk kerül, már nem a játékos kutyák, hanem a komoly, felelősen dolgozó ebek, akik segítik gazdáik mindennapjait. Akik a gazdikkal közösen, életük minden percét együtt töltve, egymás rezdülését, jelzését figyelve élik az életüket.

A tegnapi napon folytatódtak az egyeztetések Budapesten, immáron a második alkalommal ültek össze az állatvédelmi szerezetek képviselői, és az önkormányzatok hatósági osztályainak képviselői, hogy megpróbálják gördülékenyebbé, hatékonyabbá tenni az állatokkal kapcsolatos eljárásokat.

Örökbe fogadni egy állatot nagy felelősség. Nem 3 napos, nem 1 hónapos történet, hosszú-hosszú évekre szól. Nagyon sokszor érkeznek családok, szeretnének egy kutyát, és ebbe a folyamatba belevonják, és bele is kell vonni a család ifjú tagjait. A legtöbb esetben elhangzik, igen a csemete lesz a felelős, a szülők csak a háttérben tevékenykednek, és terelgetik gyermeküket, megmutatva az utat az élet későbbi buktatói között.